Zsidósors Délkelet-dunántúlon [antikvár]

Bihar megye 1844. évi március 4-én keltezett átiratát valamennyi törvényhatóságnak megküldte, így Somogy megyének is. Ebben sürgetik a zsidóság mielőbbi emancipációját, miként írták „ halandónak keservesebb sors, mint jelenleg izraelitának születni e földön aligha juthat." A zsidóság egyenlőségéért küzdő progresszív erők, zsidók és nem zsidók, ekkor aligha sejtették azt a drámaian tragikus utat, amelyet az európai zsidóságnak majd végig kell járni és ahonnan milliók számára nem lesz visszatérés. Nem sejtették a tiszaeszlári vérvádat, Istóczy antiszemita pártjának megalakulását, a nemzetközi felháborodást kiváltó Dreyfus-pert, Oroszországban a századelőn tomboló zsidó pogromokat. Aligha hitték volna el, hogy Magyarországon 1920-ban törvénybe iktatják a numerus clausust, Németországban 1933 után a nürnbergi törvényeket, majd hazánkban három olyan zsidó törvényt iktatnak be, amely a demokrácia megcsúfolását, a zsidóságnak pedig a gazdasági tönkretételét és a nemzetből való kirekesztését jelentette. A XX. század közepén a Golgota csúcsán várták őket a halálgyárak, Buchenwald, Auschwitz, Dachau, amelyekben előbb lelkileg, majd fizikailag is milliókat semmisítettek meg. Megelőzően Magyarországon gettókba zárták a zsidókat, Budapesten és vidéken egyaránt. Megfosztották őket gazdasági javaiktól, vagyonuktól, végül az életüket is elvették, tömeggyilkosság áldozatai lettek, csak kevesen élték túl a mindnyájukat érintő tragédiát. A holocaust 50. évfordulója számvetésre késztet mindnyájunkat, zsidókat és nem zsidókat egyaránt. Nem lehet feledni a feledhetetlent és megbocsájtani a megbocsájthatatlant. Ebből az ellentmondásos lélektani szituációból kellene valamiféleképpen kitörnünk, úgy, hogy a múltunk tehertételeitől megszabaduljunk, de ne úgy, hogy azt elfelejtsük. Éppen ellenkezőleg, tisztázni kell a vitatott kérdéseket; nem megszépíteni a tévedéseket és bűnöket, vállalni a felelősséget és építeni a hidat ember és ember között. A számvetés nem lehet jubileumi szándékú csupán. A tudósoknak, a művészeknek mindent el kell követniök, hogy alkotásaikban az emberi humánum folyamatosan jelen legyen. Műveik mementók legyenek, és a nemzettudat szerves részévé kell válniok.