33. Magyar Filmszemle [antikvár]

Film - érted Petike? Film, celluloid szalag, fényérzékeny anyag: film - mondja Jancsó Miklós filmjében Kapa Pepének. Film, nem valóság; mese, álom, képzelet, történet, mozgás, árnyék és fény. Furcsán világított emberi arcok, villódzó vagy lassítva mozduló testek, sose látott táj és díszlet, égi napfelkelte, rohanó felhő, robogó lovak, lobogó hajak és színészek, színészek, könnyet és mosolyt fakasztó művészek. A valóság az más. A valóság az, hogy szerény szemlénk lesz az idén. Külsőségeiben puritánabb, külföldi vendégekben, újságírókban és fesztiválfőnökökben kevesebb. Nem tudjuk megfizetni a vitavezető kritikusokat, nem tudjuk meghívni a határon túli magyar műhelyeket, nem lesz látványos nyitó- és záróünnepség. Nem kaptunk elég pénzt. Nekünk nem jutott. De nem leszünk szegények filmben. Mintegy 190 dokumentumfilm, több mint 60 kisjáték- és kísérleti film közül válogatott az előzsűri. A versenyben végül 35 dokumentumfilm, 16 kisjáték- és kísérleti film és - minden idők eddigi legtöbbje - 30 játékfilm szerepel. Gazdagok vagyunk. Bár fogyunk. Sok kedves és jelentős kollégától búcsúztunk a közelmúltban. Köztük olyanoktól is, akik sokat tettek a fiatalokért. Ezért különösen nagy öröm, hogy sok fiatal és sok új filmes jelentkezett. Tovább tart a fiatalok térhódítása, új látásmód, új formák, új képi világ keres helyet és közönséget. A tavaly bemutatkozó fiatalok fesztivál- és közönségsikerét látva bízva bízhatunk a folytatásban. Mert a magyar film él és élni akar, ha beledöglünk is.