37. Magyar Filmszemle [antikvár]

Bevezető Introduction Szakmai vitákon mind gyakrabban hallani, hogy a "magyar film" kifejezés lassan érvényét veszti. A külföldi fesztiválokon többé nem a filmet, filmeket gyártó országot jegyzik, hanem az egyes alkotókat, akik jelentős művekkel jelentkeznek. Az ő nevük a domináns, az ő nevüket Ismerik meg szerte a világban, őket keresik lijra, új alkotások reményében. Ez a valós tendencia aligha elválasztható attól a másik tendenciától, amelyből az is kitűnik, hogy egyre nehezebb a készülő filmjeinket kizárólag magyarországi finanszírazásból létrehozni. Az európai partnereknek Is kedvező Filmtörvény megszületésével, és azzal, hogy Európa nagy közösségének tagja lettünk, sokkal tágasabb és szükségszerű lehetőségek nyíltak meg a magyar filmesek előtt a nagyobb formátumij, nagyobb költségvetésű európai koprodukciók megvalósítására. Még nem mindig gördülékeny ezeknek a produkcióknak a lebonyolítása, mint ahogy akadályokkal és szorongásokkal volt terhes az a folyamat is, amikor az itthon összegmndolható pénzekből hoztuk létre filmjeinket. Még csak tanuljuk ezt az új kapcsolatrendszert, még csak ismerkedünk ezzel az új helyzettel, de meg kell tanulnunk és jól kell működtetnünk, hiszen csak így maradhatunk talpon, csak így maradhat életben a magyar filmművészet. A ml filmművészetünk, amely az újrakezdődő és szakmainak álcázott viták ellenére továbbra sem a mondva kreált "közönségfilm" és "művészfilm" kifejezések mentén oszlik meg. Mert nem helyes az Ilyen megkülönböztetés. Csak jó film van és ennek az ellentéte a mssz film. Mint ahogy a tehetség ellentéte kizárólag a tehetségtelenség. Amiként a közönség sem arctalan, manipulálható és marketingfogásokkal becsapható és becsapandó mindenevő massza csupán. Minden filmnek a saját közönségéhez kell szólnia, a saját közönségét kell megtalálnia a mozikban és az ebben a folyamatban manapság egyre kevesebb segítséget nyújtó közszolgálati és kereskedelmi médiákban egyaránt. E közönségkeresésben azonban - itthon és Európában - kizárólag a minőség lehet a mérce, az elérendő cél. Mert a közönség nem "közönségfilmet" vár tőlünk az "artfllm" ellenében, hanem jót akar, tehetségeset és minőségit, olyan dokumentumfilmet, rövidfilmet vagy mozifilmet, amelyre az alkotó nevének megjegyzése mellett és minden egyéb megkülönböztetés nélkOl, büszkén mondhatja: "Ez a mi filmünk. Ez a ml, magyar filmünk." It is often said at professional discussions that the term "Hungarian film" is slowly losing its meaning. At the international festivals it is not the country producing the film or films that counts, but the individual artists, creating important works. It Is their names that matter, and it is their names that will be remembered all over the world, and they will be the ones who will be sought after by those in search of new productions. This actual tendency cannot be separated from another, which reveals that it is becoming increasingly difficult to finance our films exclusively from Hungarian funding. The Film Act, which European partners can also benefit from, and Hungary's affiliation into a larger European community have naturally opened up a wide array of opportunities for Hungarian filmmakers to realise European co-productions on a bigger scale and with bigger budgets. Managing these productions is still not running smoothly which was the case in the past when hindered by obstacles and anguish filmmakers had to realise productions from money that was hard to find in Hungary. We are still learning how this new network of relationships works; we are familiarising ourselves with this new situation, but we must iearn it and make it work since it is our only chance to stay afloat and for Hungarian film art to survive. Our film art, which - despite the recurring pseudo-professional discussions - will continue not to be divided into the artificial categories of "commercial films" and "art films". This division is simply wrong because there are only good films as opposed to bad films, just like there is only talent as opposed to the lack of it Also, audiences are not a faceless all-consuming mass that can be easily manipulated and deceived by marketing tricks. Every film should address its own audience, it should find its own audience in the cinemas as well as in the public and commercial media, which give less and less help in this process. The one and only standard in looking for the right audiences, and the only objective in this regard is quality and nothing else - not only in Hungary but in the rest of Europe too Coming to the point, audiences do not expect "commercial films" as opposed to "art films". They simply want good films demonstrating talent and quality They want documentaries, short films or movie films which they can proudly call their own without having to label them anything, apart from the name of their maker, and say: "This is our film. This is our Hungarian film."