400 tanács kutyakedvelőknek [antikvár]

Előszó Akinek egyszer már volt kutyája, az többnyire élete végéig ragaszkodik a kutyatartáshoz. Többé nem akar lemondani a négylábú barátról. Ez történt velem is. Minden kutyámnak más és más volt a jelleme, mindegyiknek megvoltak a sajátosságai, mindegyik külön „személyiség" volt. Nem viselkedtek mindig kifogástalanul, néha-néha bizony bosszúságot is okoztak, de megbízhatók voltak és hűségesek, meghatóan ragaszkodtak hozzám és hozzátartozóimhoz. Senta.az ír szetter néha úgy tudott rám nézni, mintha ember lett volna. Borostyán színű szeméből szeretet és bizalom sugárzott felém. Ha halkan odaszóltam neki, a térdemre fektette a fejét, és úgy maradt mozdulatlanul, amíg csak cirógattam. Az egyik esti vadászlesrői késő éjszaka igyekeztem hazafelé, koromsötét erdőn át. Mellettem kocogott Treff, a rövidszőrű német vizsla. Egyszer csak mérgesen, vészjóslóan felmordult, ahogyan még sohasem hallottam tőle. Vadul ugatva néhány méterre beszaladt a fák közé. Egy fa mögül, amelynek a körvonalát is inkább csak sejtettem, mint láttam, egy ember ugrott ki és iramodott el. Ha az íróasztalnál ülök, Jerry, a szálkásszőrű tacskóm időnként megbökdösi a lábam. Ez gyengéd felhívás arra, hogy vakargassam a füle tövét vagy simogassam a hátát. Ha kívánsága teljesül, szép békésen visszavonul a kosárba. Ilyen vagy ehhez hasonló minden kutya. így talán nem túlzás, ha a kutyáról mint barátról beszélünk. Kutyáim sokat tanultak, ezt meg is követeltem tőlük. De én is tanultam tőlük, mert hisz mi emberek sem születünk tökéletes kutyatartóknak. Az igazi kutyabarátot minden kutya érdekli. Bármilyen kutya került a szemem elé, véreb vagy öleb, kutyaólban vagy selyem vánkoson, mindet szakértő szemmel vizsgálgattam. De a hozzájuk tartozó „gazdikat" és „asszonykákat" is szemügyre vettem. Az eredmény távolról sem volt mindig kielégítő, főként ami a kutyák gazdáit illeti. A durva ember, aki veri és kínozza a kutyáját, szerencsére már kihalóban van. De olyan emberek még szép számmal akadnak, akik a másik végletbe esnek, s a kutyájukat úgy kezelik, mintha „kétlábú barát" volna, vagyis akik szinte embert akarnak faragni a kutyából, noha ezzel sem a kutyának, sem maguknak nem tesznek jót. Ahhoz, hogy a kutyát megértsük és helyesen neveljük, az kell, hogy „kutya módra" próbáljunk gondolkozni. Kutyánk ezért nagyon hálás lesz nekünk. Ilyesfélék — szeretet a kutyák iránt és szeretet az emberek iránt — indítottak ennek a könyvnek a megírására.