A csodálatos lovak [antikvár]

Részlet a könyvből: A ló felépítése bordái legyenek lekerekítettek és épp csak kivehetők, az sem jó, ha egyáltalán nem látszanak. A vállnak is fontos szerepe van a ló mozgásának minőségében. Ideális, ha a vízszintestől 45-50 fokban lejt. Ugyanezt a szöget kell keresni a csüd szögellésében is. A magas váll általában rövid lépést eredményez, és a lónak nehezére esik megnyújtani a lépteit. Az ideális testfelépítésről már köteteket írtak, mégis ahhoz, hogy pontosan fel lehessen mérni egy ló erősségeit és gyengéit, tapasztalt szemre: már sok lovat látott emberre van szükség. Ha megnézünk egy lovat és megpróbáljuk felmérni a felépítését, érdemes néhány szabályt követni és különös figyelmet fordítani az alábbi szempontokra. Az első és legfontosabb, hogy milyen a ló természete, hiszen nem mindegy, mennyire kezes, vagy akár a fajtától függően hevesebb vérmérsékletű-e. Kezdő lovasoknak mindenképp nyugodt, de nem közönyös lovat érdemes választani. A testrészek közül gyakoriak a csánkot érintő panaszok, különösen az ízületi gyulladások, ezért figyeljük meg, nem merev-e a hátulsó lábak mozgása. A csüdízület inkább lapos legyen, mint gömbölyded. A kinövések az elülső vagy hátulsó részen az idős kort jelzik. Ha belső oldalon vannak duzzanatok, az utalhat arra, hogy a ló lábai összeérnek mozgáskor. A nem csontos, puha duzzanatokat ízületi pókoknak nevezzük, ritkán okoznak gondot. A far legyen szépen izmolt és nem magasabb a marnál. Ez biztosan csak vízszintes talajon ítélhető meg. A ló háta ne legyen túl hosszú, mert ez rossz teherbírásra utal, középen ne legyen megereszkedett. Régi, de még ma is érvényes lovas kifejezéssel élve a nyak „legyen jó illesztésű, a váll ejtett". Az alacsony nyakillesztésű ló alacsony léptű lehet. így gyakran megbotlik, terepre és díjugratásra nem a legmegfelelőbb. A szarvasnyak kialakulását el kell kerülni, előfordulása gyakran annak tulajdonítható, hogy a lovat lesoványodott, gyenge állapotban túlterhelték. Vannak olyan fajták, melyeknél az enyhe szarvasnyak természetes bélyeg. A fej a testtel arányos méretű, szikár, a nyakon jól Ha lovakról beszélünk, sok olyan szóval találkozhatunk, melyek ismeretlenül csengenek, ugyanakkor vannak olyanok, amelyeket már hallottunk akár az emberekkel kapcsolatban, akár más állatokról beszélve. Nézzük sorba a legfontosabb részeket és azokat, mit érdemes figyelni ahhoz, hogy egészséges, használható lovunk legyen. A ló hátsó része a motorja, tréfásan szokták is mondani rá, hogy hátsó meghajtású. Ezért nagyon fontos, hogy a hátsó lábak jól üljenek a ló alatt, ne nyúljanak hátra, amikor az állat kemény, lapos talajon áll. Hátulról nézve az ülőgumónak a lábszárral kell egy vonalba esnie, ahol a képzeletbeli egyenes áthalad az elülső lábközépen, a csüdön és a patán. ¦ A ló az egyik legelegánsabban mozgó háziállatunk. Ezt a mozgást nem csak az idomításnak köszönheti, hanem felépítésének is « Ez a több száz kilós állat ugyanúgy vezethető száron, mint egy kiskutya