A növénykedvelő kislexikona [antikvár]

ElőszóValamikor a gyermek- és ifjúkorom határán vettem kezembe először ültetőfát, öntözőkannát és szemző-kést. Első munkahelyem volt a kertészet, s egyszerre ismerkedtem a munkával és a növényekkel. Hamarosan a szaporítóházban találtam magam, ahol lázas Izgalommal lestem-vártam, kikelnek-e a magvak a kezem nyomán, s megerednek-e azok a növények, amelyeket oltottam-szemeztem. A csoda " - mint mindig - ezúttal Is megtörtént, s én szerető odaadással ápoltam kedvenceimet. Később a hónapok és évek múlásával egyre terebélyesedett a kedvencek köre, s ma már nehezen tudnám megmondani, mikor mosódott el a határ a kedvesebb és kevésbé kedvelt növények között, vagyis hogy mikor lettem növénybarát. Aztán magasabb iskolákon is megismerkedtem a kertészet csínjával-bínjával, és a növényi élet csodáival, de ma is ugyanolyan szeretettel és áhítattal várom a kis növénykék születését, az oltás vagy a dugvány megeredését, mint jó fél évszázada, amikor először kerültem kapcsolatba a dísznövényekkel.Ma is vallom, hogy a kertészkedés legfontosabb kelléke" a növények szeretete; e nélkül nem lehet élőlényt gondozni-ápolni sem hivatásosnak, sem műkedvelőnek. A dísznövény pedig különösen kényes élőlény, amely legtöbbször távoli földrészek általunk ismeretlen tájairól származik, és saját otthonunkban kell biztosítani számára a párás őserdei vagy éppen a szélmarta-napsütötte sivatagi környezetet. De hogyan teremtse meg a kívánt feltételeket az, aki esetleg még a növény nevét sem tudja, nemhogy élőhelyét vagy tartási igényeit, szaporodási körülményeit ismerné. Mindenekelőtt ebben kívánok segíteni A növénykedvelő kislexikonéval.Annak is több mint két évtizede már, hogy a növénykedvelők tájékoztatását szolgáló első kis könyvem napvilágot látott. Azóta a Növények a lakásban" hét kiadást ért meg, közben mások is írtak, magam is írtam hasonló hivatású munkákat, de mindeddig adósak maradtunk egy olyan művel, amely a lakás és a kiskert dísznövényeiről átfogóbb ismereteket nyújtana. Ezek összefoglalását kíséreltem meg ebben a könyvben. Munkámhoz jó alapot és némi biztonságot adott az a körülmény, hogy idestova negyedszázada rendszeresen találkozom a fővárosban és az ország különböző részén élő növénykedvelőkkel, és szinte a szó szoros értelmében a gyakorlatból ismerem mindennapi gondjukat-bajukat. Mégsem volt egyértelmű e könyv anyagának az összeállítása és megírása, mert a gyakorló növénykedvelőké mellett számolnom kellett azok nagy táborával ís, akik ezután alapítanak otthont, amelyből ma már nem hiányozhat a legtermészetesebb dísz, a növény sem, de akik a szülői házból legtöbbször csak a növények szeretetét, vagy olykor csupán a növénytartás szokását viszik magukkal. Bízvást remélem, hogy a kezdő növénybarátok éppúgy magukénak vallják és szép kedvtelésükben hasznos segítőjüknek tekintik ezt a kislexikortt, ahogyan magam is törekedtem erre írás közben.Napjainkban a könyvek rövid életűek, s különösen azok a mindennapi igényeket kielégítő művek. Ez témakörünkben kétszeresen érvényes, mert nemcsak az ismeretek változása, hanem a rohamosan cserélődő dísznövényanyag is ez irányban hat. Ezért időállóbbnak ígérkezett a lexikonszerű összefoglalás, márcsak azért Is, mert az esetleges későbbi kiadás során egyszerűbb a bővítés vagy netán egyes anyagrészek cseréje. Emellett ez a forma a használatot is megkönnyíti, főként azok számára, akik csak a gyakorlat során felvetődő egyes kérdésekre keresnek választ. Aki azonban most ismerkedik a témával, vagy aki felkészültségének fokozására akarja használni a könyvet, annak ajánlatos áttekintenie a címszóanyagot, s elolvasnia mindazokat, amelyek már az első munkálatoknál is fontosak lehetnek (földnemek, ültetés, átültetés, növények elhelyezése, öntözés, növénybetegségek, kártevők, szaporítás stb.).A könyv anyagának legnagyobb részét az egyes dísznövényfajoknak és változatoknak, illetve a termesztett fajtáknak a leírása teszi ki. A növények a tudományban használatos nevükön szerepelnek (betűrendben), amire nemcsak a nevek félreértésének elkerülése miatt volt szükség, hanem azért is, mert a legtöbb dísznövénynek nincs elfogadott magyar neve. A tudományos nevekben a kettős nevezéktan szabályai szerint elöl áll a nemzetségnév, amely alatt a legtöbb nemzetség esetében általános ismertetést talál az olvasó, majd a nemzetségnév ismétlőjeleivel következnek a fajnevek, amelyek alatt a fajokra vonatkozó leírás található. Ajánlatos, hogy ha tudja is az olvasó a növénye fajnevét, sohase elégedjen