A pénzverés története [antikvár]

A természeti állapotban primitív fokon élő népek gazdasági érintkezése cserekereskedelem útján bonyolódott le. A mi kulturterületönkön is, ahol a mai értelemben vett pénz a mediterrán vidéken született meg, a görög nép a homerosi hősköltemények keletkezése idején még szintén cserekereskedelmet folytatott. A csereeszközök közül bizonyos tárgyak állandó értékké válnak. A kisázsiai görög népeknél ilyenek lettek a háziállatok és fémtárgyak. A nemesfémet megmérve egyébként a babiloniaiak már jóval korábban használták a gazdasági életben, míg az ión kereskedők csak az i. e. VII. század óta, ők viszont már magánhasználatra jelezni is kezdték az öntött, megmért fémdarabokat. Mindez már nagy közeledést jelentett a pénzhez, a végső lépést azonban a kisázsiai Lydia uralkodója tette meg i. e. 700 körül, aki királyi jelvényével (oroszlánfej) jelezte a nemesfémdarabot, garantálva ezáltal annak súlyát és finomságát, és ezzel jött létre a mi fogalmunk szerinti pénz. Az első pénzek anyaga elektrón volt, ami az aranynak és ezüstnek az eredeti lelőhelyen előforduló természets keverékét jelenti. Az érmek alakja szabálytalan, inkább tojásdad formájú volt. A hátlapon az érmekép helyett négyszögű bemélyedés (quadratum incusum) látható. A lydiai első aranypénzek neve stater volt és különösen Kroisos király (i. e. 561-546) 8,1 g súlyú veretei lettek népszerűek és szolgáltak mintaképül I. Dareios perzsa király (i. e. 521-485) dareikos néven ismert hasonló aranypénzéhez, mely utóbbiak az i. e. IV. sz. közepén a pénzforgalomban főszerepet játszottak. Egyidejűleg indult el Lydiában az ezüstpénzverés is, a siglos néven ismert 10,8 g súlyú veretekkel.