A sakkozás világbajnokai [antikvár]

ELŐSZÓ Fiatal sakkozókkal folytatott beszélgetéseim során, elég gyakran tapasztaltam, hogy a sakkelméleti, különösen a megnyitáselméleti -problémák iránt igen nagy az érdeklődésük, s ezek egyes részleteiben a tájékozottságuk is kielégítő. Annál kevésbé tájékozottak viszont a sakk történetében. Pedig még azt sem lehet mondani, hogy nem fogékonyak az ilyen ismeretszerzés iránt. Tájékozatlanságuk inkább abban leli magyarázatát, hogy kevés a sakktörténeti ismereteket nyújtó alkalom. Az utóbbi években két könyv is jelent meg ennek az elmaradottságnak a csökkentésére. Dr. Szily József műve Maróczy nagymesterről és Földeák Árpád összefoglalása a 12 sakkolimpiáról szerencsésen egyesíti az egyetemes sakkozás egy-egy jelentős fejezetét a magyar sakktörténet ragyogó lapjaival. Ezeken kívül egy-egy történeti részlet ismertetésével a »Magyar Sakkélet<^ hasábjain találkozhatik az olvasó. A sakkozás története ma már olyan óriásivá bővült, hogy az egész egybefogása helyett célszerűbb a részletekben történő feldolgozás. E felismerés jegyében készült el a mostani könyv, «A sakkozás világbajnokai« is. Ennek a témakörnek azonban van egy olyan alapvető problémája, amelynek a szerzők részéről választott megoldása indokolást kíván. Ezt a problémát az a tény veti fel, hogy a sakkvilágbajnokság elnevezés a sakk történetében csak 1886-ban jelentkezik először. Ha tehát ragaszkodnánk a paragrafushoz, csak ettől kezdve beszélhetnénk világbajnokról is, ez esetben a sort Steinitzcel kellett volna elkezdenünk. Ez az adatszerűleg hűséges megoldás az újabbkori sakkozás történetének figyelembevételével mégis hiányos lett volna. Az első nemzetközi versenyt ugyanis 1851-ben rendezték meg, s ha ez a londoni verseny világbajnoki címet még nem is juttatott a győztesnek, problématörténetileg már felvetette a világelsőség kérdését. Az első díjas Anderssent »-világbajnoknak« ugyan még nem tekintették, a világ legjobb sakkozójának azonban igen. S amikor később Morphy páros mérkőzésen legyőzte Anderssent, »világbajnoki« pálmát még nem vett át, áe a »hegemónia« átvételéről már annál inkább lehet beszélni, s beszéltek is.' Ezért a világbajnokság élőbbről keltezésére csak a paragrafusoskodók '!üthetik rá a pontatlanság bélyegét, valójában éppen a történeti hűség