A szovjet film útja [antikvár]

FEJLODESI TENDENCIÁK A SZOVJET FILMBEN A szovjet avantgarde A szovjet film utjának áttekintését a főbb fejlődési tendenciák kiemelésére korlátozva - a részletezés lehetetlensége miatt - elsősorban elméleti jellemzéssel lehet elvégezni. Ez vonatkozik az un. szovjet avantgarde húszas évekbeli vonulatára is, mint olyanra, amely az egyetemes filmművészet jelentős tette is volt, hiszen a film mint önálló művészet kialakításában, a film sajátos nyelvének létrehozásában e korban a legnagyobb szerepet játszotta. Elöljáróban le kell számolni két elterjedt, jde megalapozatlan nézettel, ezzel az elsősorban Dziga Vertov, Lev Kulesov, Fridrich Ermler, Grigorij Kozincev, Leonyid Traubert, Vszevolod Pudovkin, Alekszandr Dovzsenko és Szergej Ejzenstejn nevéhez fűződő irányzattal kapcsolatban. Az első, amely a fenti alkotók néhányának műveire utalva, a szovjet avantgarde-ról ugy beszél, mintha az dokumentum vagy hir-adó filmekből állt volna (ilyen nézetet hangoztatott például Paul Rotha, az angol dokumentumfilm-iskola teoretikusa, de az ismeretterjesztésben ma is sokan). Különösen Szergej Ejzenstejn müvére - köztük leginkább a Patyomkin páncélos-ra és az Október-re - tekintettek ugy, mint dokumentumokra a forradalmakról. Ismeretes, hogy a Patyomkin csatahajó legénysége közel sem volt olyan szolidáris Odessza sztrájkoló—tüntető lakosságával, s hogy a hajóról az összesen két, meglehetősen ártalmatlanul leadott lövés is szerepet játszott abban, hogy a katonai hatóságoknak a város lakói közül hatezer áldozata volt. Az is ismeretes, hogy magának a Téli Palota . ostromának nem volt akkora jelentősége - a stratégiailag fontosabb pontokkal szemben -, mint amekkorát a film. mutat. Az ostrom idején jártak a villamosok, játszottak a színházak, s a vörösöknek