A X. magyar sakkbajnokság [antikvár]

Részlet a könyvből:Tíz év - tíz bajnokságA sakkozásnak, mint szórakoztató játéknak másfélezer éves múltjából viszonylag rövid időszak jelzi a fejlődésnek azt a fokát, amelyben már szervezett versenysakkozásról, azaz a sakkozás sportjellegének kialakulásáról beszélhetünk.Tíz év tíz bajnokságA sakkozásnak, mint szórakoztató játéknak másfélezer éves múltjából viszonylag rövid időszak jelzi a fejlődésnek azt a fokát, amelyben már szer-| vezett versenysakkozásról, azaz a sakkozás sportjellegének kialakulásáról beszélhetünk.A Londonban, 1851-ben megrendezett első nemzetközi sakkverseny tekinthető az első lépésnek ezen az úton. De utána még hosszú évtizedek teltek el, amíg a sakkozás elterjedése és népszerűsége odáig erősödött, hogy az : egyes országokban külön-külön is szervezett formában láthattak hozzá országos méretű versenyek megrendezéséhez.Magyarországon 1906-ban, Győrben rendezték az első nemzeti mesterverseny-!, rá egy évre Székesfehérvár követte a győri sakkbarátok kezdeményező példáját. Országos irányító szerv híján lankadás követte a vidék erőfeszítéseit és csupán a fővárosban bontakozott ki versenyélet. Itt alakult meg 1921-ben a Magyar Sakkszövetség, amely feladatául tűzte ki a bajnoki versenyek rendszeresítését.A győri versenytől a második világháború végéig összesen 18 alkalommal került sor olyan méretű és színvonalú hazai verseny megrendezésére, amelyet utólag és inkább több, mint kevesebb jóindulattal országos bajnokságnak is lehet tekinteni. Legtöbbjét különböző alkalmi címen írták ki s a győztes bajnoki címet csak néhány esetben nyert.Az ötletszerűség és rendszertelenség mellett legfőbb hiányossága volt ezeknek a versenyeknek, hogy túlságosan szűk rétegét érintették a különben sem nagy számú sakkversenyző gárdának. A bajnoki versenyekre csak a már befutott mesterek kaptak meghívást; a többiek az általános jelzővel amatőrének titulált nem-mesterek csak az úgynevezett mesterképző ! főtorna mérkőzésein vehettek részt és ennek a győztese juthatott egyedül a mesterek kiváltságos kasztjába.Tömegsakkozás kifejlődéséről ilyen körülmények között szó sem lehetett.Gyökeresen megváltozott a helyzet a második világháború után. Felszabadult országunkban a dolgozó nép vette kezébe a hatalmat és a sakkozás is mint a kultúra és a sport minden egyéb ága hamarosan a dolgozó nép közkincsévé vált. A régi rendszerben elnyomott munkás-sakkozás harcos irányítóinak kezdeményező ereje már 1945 májusában létrehozta a Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetségét, amely a párt és a kormányzat i támogató és irányt mutató segítségével a magyar sakkozás történetének új fejezetét nyitotta meg.Nem részletezhetjük itt annak a valóban forradalmi évtizednek valamennyi eredményét és sikerét, amely 1945-től 1955-ig hatalmas léptekkel vitte előbbre a magyar sakkozást mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban. A tizedik bajnoki verseny megörökítése alkalmából mégis úgy illik, hogy legalább az eddigi, immár évről évre rendszeressé vált bajnokságokra vessünk dióhéjba foglalt visszapillantást.3