Aprógyüjtés [antikvár]

Anatole France egyik regényében felléptet egy házaspárt, aki unalomból már mindent gyüjtött a világon, mig végül a gyufaskatulyagyüjtésre adta fejét. Példájukból látható a gyüjtés sportjellege. Kulturális tevékenység, de végeredményben sport, amelyben - csakugy, mint a művészetben - kisebb szerepet játszik a "mit", mint a "hogyan" kérdése. Valóban a gyüjtésnél a rendszer adja meg a lényeget. Rendszertelenül összedobált képtár ép oly érdektelen, amilyen tanulságos egy történelmi alapon nyugvó evőeszközgyüjtemény. Ha pedig a rendszer a fontos a gyüjtésben, nyilvánvaló, hogy a gyüjtés és amatőrködés nem is annyira pénzkérdés, amennyire azt általánosságban hirdetik. Az élet látszólag mást mutat. Világhírű mesterek műveiből összeállitott képtárak és szoborcsarnokok oly felsőbbséggel jelennek meg, hogy joggal sóhajt fel a középosztályu ember, miért csak egy Pierpont Morgannak vagy egy Rothschildnak állhat módjában a meglévő közgyüjtemények után kocogni. Egyik közkeletü ellenvetés a gyüjtés mániája ellen csakugyan az, hogy a magánember otthonában a nagy közgyüjteményeknek csak karikaturáját hozhatja össze.