Bélyegvilág 2010. március [antikvár]

Részlet: CIVITAS FIDELISSIMA a leghűségesebb város Az oszrák-magyar monarchia felbontása után Magyarország és Ausztria államközi kapcsolatainak egyik legfőbb problémája a régi Nyugat-Magyarország - a mi Burgenland - hovatartozása lett. Nyugat-Magyarország mintegy 4350 km2 nagyságú területén élt a Pozsony, Moson, Sopron és a Vas vármegyei németek zöme. E határvidék hovatartozása a monarchián belül a századforduló után, a dualizmus válságának éveiben vált vitás kérdéssé. Az első világháború eseményei kiélezték a helyzetet. A szövetségesek katonái sikerei nyomán a nemzeti kisebbségek náluk kerestek menedéket, orvoslást és biztatást panaszaikra, valamint ígéretet, hogy a háború utáni új határok megállapításakor igényeiket figyelembe veszik. A wilsoni önrendelkezési elv, amely szerint minden nép jogosult a függetlenségre, a saját országának része lenni, megmozgatja a nyugat-németországi német nemzetiséget. Ez a mozgolódás szülte az eredetileg "Vier-burgenland", azaz "Négy vár földje" nevet. (Einsburg=Vas, Oedenburg=Sopron, Pressburg=Pozsony és Wieselburg=Moson). Ausztria 1918. november 14.-én diplomáciai úton bejelentette a négy megyére vonatkozó igényét. A szövetségesek 1919. július 2-i, a békefeltételeket tartalmazó első szövegében azonban ezen igényüket figyelmen kívül hagyták és az 1867-es kiegyezéskori határokat megerősítették. Az osztrákok válaszlevelükben újból bejelentették igényüket a németek által lakott területre és népszavazás kilátásba helyezésével kérték, hogy az ott lakók csatlakozzanak. A nyugati hatalmak ezek után a Tanácsköztársaság rovására új döntést hoztak és - redukálva ugyan az osztrák igényeket - elismerték a Nyugat-Magyarorságra vonatkozó kérést, mégpedig népszavazás szükségességének felvetése nélkül.