Corpus Notarum Pecuniariarum Hungariae I. [antikvár]

ISLÖíSZÓ A gyűjtés ősi emberi tevékenység. A ma gyűjtője azonban már nem létfenntartási anyagokat kutat fel és halmoz össze, mert ezekből már rendelkezésére áll a szükséges választék, hanem csupán olyanokat, amelyeknek állandósága és értéke tartósnak bizonyul, vagy azért, mert valamilyen más tulajdonsága megnyerte a tetszését és érdeklődési körének is megfelel. A gyermek minden olyan tárgyat összegyűjt, amivel jól tud játszani, de reá is hatással van a környezet. Üjabb játékszereket ismer meg és azokból kiválasztja azokat, amelyeket maga is meg tud szerezni. Ha a legkisebb környezetében, családjában van valaki vagy valakik, netalán szülei is gyűjtögetnek valamit, pl. forgalomból kivont pénzeket, annak a hatása alól nem tudja magát kivonni. így volt ez a mi nagy családunkban is. Nagyanyám mesélte, hogy anyai dédapám nagy szeretettel gyűjtögette a magyar címeres fél- és egykrajcárosokat, amelyek akkor már nem voltak forgalomban. Ezt látva nagyanyám, ő meg a forgalomban lévő 1 és 2 filléreseket gyűjtötte össze, ha azok szép fényesek voltak. Apám tízéves korában kezdett „komolyabban" gyűjteni. Lassan abbahagyta a képes levelezőlapok és a használt bélyeg gyűjtését és ráállt ő is a különböző fémpénzek, katonai jelvények, gombok, kitüntetések gyűjtésére. Ezeket könnyű volt megszerezni, mert 1916-ban Románia megtámadta Magyarországot, és lakhelyükön, az Arad megyei Honctőn keresztül szállították a többi harcterekről a magyar és német katonákat Erdély megvédel-mezésére. Ugyanezen az ütőn hozták vissza a sebesülteket, majd a hadifoglyokat és a menekülteket. Itt vöröskeresztes vasúti ellátó szolgálatot szerveztek meg, amelybe beállították a tizenéves tanulókat is, akik télen teát és dohányneműeket, nyáron vizet és gyümölcsöt adtak a katonáknak, akik ezt különféle országbeli fémpénzekkel honorálták. így alaposan gyarapodott fémpénzgyűjteménye. Nagyapám komolynak ítélte a gyűjtési elhatározást, így egyik családi ünnepen apámnak ajándékozta a szüleitől „örökölt" és féltve őrzött Kossuth-bankóit. Ezek voltak az első papírpénzek apám gyűjteményében. 1927-ben nagyszüleim Budapestre költöztek. Apám közben leérettségizett és a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának hallgatója lett. Itt érdemelte ki a jog- és államtudományi doktori oklevelet, 1994-ben pedig gyémántdiplomásjogász lesz. 1928 óta már csak papírpénzeket, forgalomból kivont értékpapírokat és katonai kitüntetéseket gyűjtött. Magyar levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban és neves magyar és külföldi magángyűjteményekben búvárkodott, hogy ezekben a jelzett gyűjteményére vonatkozó forrásanyagokat kijegyezhesse.