Debreceni pozsgás-tár1999/1-4./Különszám [antikvár]

Szerkesztői Üzenet Zusammenfassung: Der Autor (Präsident des Vereines und Chefredakteur) schreibt über die zum Optimismus bewegenden Anerkennungen, über die Ergebnisse und Fehler sowohl im Verein als auch in der Zeitschriftschreibung, die man behalten bzw. verbessern sollte und über die recht schweren. Abstract: The author (president and general editor) writes about aknowledgements that induce us to be optimistic, results or errors in the edition of our journal and in the work of our association which have to be maintained or have to be changed. The continuation is really difficult. Bízva a továbbhaladásban A nem könnyen elért megjelenésünkkel magunk sem sejtettük, milyen hatást érhetünk el. Ne értse senki félre, itt most nem arról szeretnék írni, hogy milyen elméket és lelkeket megmozgató volt a „beköszöntésünk". Ha volt is ilyen, nem ezért, ill. önmagában nem ezért hoztuk létre a Pozsgás-Tárat. Őszintén írhatjuk - az Alba Flóra szerkesztőivel és szerzőivel egyetemben -, hogy szolgálni szeretnénk a magyar pozsgáskultúra ügyét! Természetesen mindettől bizonyos más motiváló jelenségek itt nem választhatók el, mint ahogy annak idején Hunyadi János is azért védte az ország délkeleti részét - és így a hazáját is -, mert a saját birtokait is védte, (gy a szolgálat valami bonyolult, csodálatos összetettség, a valamiféle tudás megosztásának, az írni akarásnak és talán az önmagunk megmutatásának kényszere is. De ki vethet követ ránk, akiből ilyen esetekben hiányzik az utóbbi, sőt ez egy nagyon fontos erő, ez a mi lelki és szellemi birtokunk. Ezért mondhatom tehát, hogy jólestek mindnyájunknak a dicsérő szavak, hiszem azt, hogy azért is, mert a dicsérő ember önmagán is úrrá lesz, és így jó szándékot sugároz, vagyis ad. Természetesen minden viszonylagos, ezért Supthut úr elismerő levele Svájcból (iOS Központ), amely folyóiratunkat méltatta, beiülről bennünket még jobbra ösztökél, de tisztában vagyunk azzal, hogy saját erőnkből az övékéhez hasonló eredményeket nem érhetünk el, de nem is ez a célunk. Hisszük viszont azt, hogy a megnövekedett erkölcsi és szellemi támogatással - és itt köszönöm meg, a nevük felsorolása nélkül, éppen azért senkit ki nem hagyva, !\/lindenkinek, ki ezzel tisztei meg minket - folyamatossá tudunk lenni, s talán javítva hibáinkat, egyre jobb tartalommal és külcsinnel. Folyóirat-készítő elődeink és társaink tudják a legjobban, hogy ez a kontinuitás a legnehezebb, de ezt vállaltuk, és jól kiegészíthetjük egymást a bizalom lelket simogató légkörével. A tartalomról most nem írnék, a címek talán beszédesek, de arról feltétlenül, hogy ez évben a tervezett négy mellett egy ötödik, külön számot is kiadhatunk Anisits János Dániel emlékére, dr. Nemes Lajos értékes tanulmánya megjelentetésével. E munka kultúrtörténeti jelentőségével hiányt pótol, és Anisits élete bizonyítja az elkötelezettséget a tudománya, az élővilág és legfőképpen hazája iránt, (gy válik érthetővé a „birtokok" fogalma, és így lehet világossá a törekvésünk is -illessem itt e célban társaimat áldozatkészségükért köszönettel és nagyrabecsüléssel -, amely a kétkedőknek talán üzenet is, tudjuk azt, hogy a munkánk - mert másképpen nem szabad -tisztességes, tiszta és jó szándékú! Hisszük, hogy ezt más is érzi, ezért bízunk a továbbhaladásban ! a DKKE. elnöke - főszerkesztő