Debreceni Pozsgástár 2005/1-4./Kaktuszvilág 1983-84./Kaktusz-világ 1986/1-4./Tövisek 1990/4./1991/1-4./MKOE Magjegyzék 2006./MKOE Közlemények 2006/1./MKOE Közlemények 2005/6./Orchidea 2004/1-4./Orchidea 2005/1 + különszám/ [antikvár]

Nincsenek véletlenek! (?) Avagy nem tervezett látogatás Szlovénia egyik legnagyobb gyűjteményébe Zusammenfassung: Es ist wohlbekannt, dass man mit großer Wahrscheinlichkeit keinen Kakteensammler an einer Seeküste findet. Trotzdem ist es dem Autor und seiner Familie zufällig gelungen, letztes Jahr während einer Familienreise im Juli bei Botanisieren eine der größten Sammlungen in Slovenien (Portoroz) und deren Besitzer zu treffen. Der Autor schreibt über dieses .Abenteuer", den Besuch und die Gesehenen und stellt die Sammlung und den sie umgebenden privaten botanischen Garten dar. Abstract: Findinga cactus collector on the coastline has small chance, but the author got cought the largest coUection of Slovenia by accident during his discovery in Portoroz when he spent his holiday with his family. He reports us on this "adventure" and visit. He introduces this coUection and private botanical garden. Mint-e folyóirat főszerkesztője - teljesen természetesen - a saját útjaimról, más gyűjteményekben szerzett élményeim írásban való megjelenítéséről ezeken az oldalakon, a másoktól bejövő cikkek javára jószíwel lemondtam, azokat csak, előadásaimban mutattam be. Most azonban úgy adódott, hogy ehhez a rovathoz ígért útirajz még nem érkezett meg, ezért, és az emlékek „súlyának" hatására úgy döntöttem, én adom közkinccsé utazásunk ide érdemes részleteit. Az elmúlt év nyarának derekán népes családommal, feleségemmel és négy gyermekemmel körülbelül egy hetes, a barátaink házában eltöltött balatoni üdülés után (amelyben, ha máshol nem a fonyódi piacon akadtak pozsgásokkal kapcsolatos benyomásaink) korábbi tervezésünk alapján elindultunk abba az országba, ahol még sohasem jártunk, - bár szomszédos hazánkkal - s annak ellenére, hogy kicsiny országunknál is apróbb, számos jelentős természeti és kulturális kinccsel büszkélkedhet, Szlovéniába. Friss EU-s tagságunk előnyeit is kipróbálhattuk, de azt a majdani közös valutánkkal való könnyű fizetésen kívül sehol sem tapasztaltuk, ekkor még a határon sem igazán. Első célunk az ország legjelentősebb hegyvidéke volt a Júlia Alpok, s ezen belül is annak szívében a legmagasabb csúcsról, a Triglavról elnevezett egyetlen nemzeti parkjuk. Sta-ra Fruzinaban megszállva, a Bohinji tó körül nagyszerűkirándulásokkal, számos növénytani, állattani és egyéb természeti élménnyel gazdagodhattunk itt három-négy nap alatt. Ennyire a tenger szintje felett (500-1200 m) a sok ritka növény mellett viszonylag kevés pozsgást láttunk, s azok jó részére is inkább a tó körüli települések szélén akadtunk rá, így például Sedum fajokra, mint S. ochroleucum-ra, S. acre-ra, S. sexangulare-ra, S. alpestre-ra, S. album-ra stb. Pozsgásgyűjtőt nem kerestünk, - bár egy Pozsgástá-rat betettem esetleges találkozásra felkészülve - de jó volt látni, hogy a gyakran kerítés nélküli hegyi házak (sokszor nyaralóvá alakítva) kertjében a nyárra kihelyezett edényes növények között nem voltak ritkák a pozsgás életmódúak sem, a Kalanchoé, Cotyledon, Senedo (etc.) nemzetségekből. (Hazánk és Dél-Európa pozsgásairól majd a következő számok valamelyikében szeretnék részletesen írni!) Az utunk második részét, további négy napot a szlovén tenger partján töltöttük szintén verőfényes napsütésben, egészen Portoroz (Portorose) ül. a hozzátartozó Ludja (Lucia) városrészig eljutva, ahol annak kempingjében szálltunk meg. A szinte ódon belső rész nélküli város széles öbölben fekszik, egy félsziget déh részén, amelynek nyugati csücskében az annál nagyobb építészeti ás történelmi múltú Pi-ran (Pirano) városa van. Ezek a városok hajdan olasz fennhatóságúak voltak, s az utóbbiak lakosságának egy része ma is olasz. !| Alvó helyünk az öböl déli peremén, egy kisebb j: félsziget északi részén alakíttatott ki, amelyet : márga* és homokkő* alkotott, s amelynek felénk i eső részeit a tengeri erózió - és az ember - nem kis ! mértékben elbontott, így 10-30 m magas meredek !! partfalak szegélyezték a keskeny tengerparti zónát.; Ezek oldalán, s legfőképpen tetején látványos - néhol másodlagos* - mediterrán vegetáció uralkodott, j több érdekes és nálunk kevésbé ismert növényfajjal. | j A délelőtti és késő délutáni úszásokat, búvárko-i dásokat a déh szieszták, reggeli és kora esti séták, | kirándulások szakították meg. Talán a második nap reggelén elhatároztam, hogy a tájra jellemző állatokat, énekes kabócákat, gekkókat fogok fényképezni,