Debreceni pozsgástár 2007/1-4. [antikvár]

Szerkesztőségi levélFiczere Miklós: Mindenből egy! De miért?Sokszor rácsodálkoztam már a természet sokféleségére, szinte semmi sincs amiből lenne két egyforma: sokfélék a növények, az állatok, a folyók, a hegyek, a völgyek, de mások az emberek is, színben, méretben, alakban, arcvonásokban. Semmiből sincs két egyforma, ha mégis előfordul, bizony, az nagy ritkaság. Különbözőek az emberi közösségek is, csak hasonlóság van közöttük, de nincs egyformaság. Minél sokfélébb egy-egy közösség annál színesebb, értékesebb és érdekesebb. A természet nem törekszik az egyformaságra, célja - ha lehet így nevezni - a minél többféleség megteremtése, hiszen az egyformaságnak, a valamiből egynek, nincs hagyománya és értéke a természetben. Társadalmunkban is a sokféleség az érték, minél sokoldalúbb egy közösség vagy egy ember annál értékesebb, csak rá jellemző tulajdonságokkal rendelkezik. Sajnos, globalizálódó világunkban sokan nem ezt vallják, igyekeznek mindent egységesíteni: nyelvet, vallást, szokásokat, gazdaságot, pénzt; mondván, jó lesz ezekből egyféle is. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor elolvastam a Gedeon Tamás elnökünknek küldött levelet, amit megválasztását követően kapott e-postán. A levél aláírója Ármin, felvetette, hogy milyen jó lenne egy csónakban evezni , nem sok kis egyesület, hanem egy, egy kiadvány, egy honlap, de mások is gondolkodnak a mindenből egy bűvös projektjén, hogy egy ma divatos szót használjak. KeU egy Nagy egyesület, ami majd mindent megold, kell egy Nagy honlap és kell egy Nagy maglista, kell egy Nagy újság és így tovább.Magyarország jelenlegi pozsgásnövényeket gyűjtő, a pozsgásnövényeket valamilyen formában kedvelő közössége olyan sokszínű és sokféle, amilyenre példa az elmúlt 100 évben biztosan nem volt, de bizton mondhatom: sohasem volt mióta világ a világ. Aktivitásuk, eredményeik minden korábbit túlhaladt, és nincsen egyetlen olyan időszak sem, amelyikkel érdemben összehasonlítható lenne. Olyan értékek jöttek létre, amire világszerte nagyon kevés hasonlót találhatunk. Személy szerint nagyon örülök annak, hogy létezik két önálló egyesület, a debreceni ésaz érdi, amelyek újságot is tudnak kiadni. Senki ne vegye sértésnek, de az egyesületeket telephelyük szerint és abc sorrendben említem, kerülve mindenfajta rangsorolást és megkülönböztetést s teszem ezt a későbbiekben is. Az egyik nevében hordozza a múltat is idéző, de hagyományként tisztelt országos jelzőt, a másik nem, de ettől még mindkettő országos hatáskörű, működési területük az egész ország, sőt, ma már külföldi tagjaik is lehetnek és vannak is. Már hosszabb ideje tagja vagyok mindegyik egyesületnek, és nagyon fájna, ha bármelyik egyesület munkájában törés következne be. Most pedig megpróbálom elmondani neked, kedves Ármin, miért jó nekem, nekünk a két egyesület léte, egymás mellett élésük? Kiadnak egy-egy, mondhatni világszínvonalú újságot, melyekből tudásunkat gyarapíthatjuk. Az igaz, hogy egy újságot könnyebb lenne megtölteni tartalommal. Viszont nekem választási lehetőségem van a következőkből: tagja leszek az egyiknek, vagy a másiknak, legjobb esetben mindegyiknek, én ez utóbbit választottam. Választhatok abban is, hogy melyik újság kerüljön a postaládámba: ha az egyiket választom, kapok 6 darabot, ha a másikat, akkor 4 db-ot, de ha mindkettőt, akkor 10 db-ot egy évben, ráadásul mindegyik újság éves terjedelme szinte egyforma a megjelenés gyakoriságától függetlenül. Ha valamelyik egyesületnél baj van, akkor még mindig megkaphatom a másik egyesület lapját. Eldicsekedhetek azzal is, hogy a debrecenieknél évi 3500-, az érdieknél 4800-, tehát összesen 8300-, Ft-ért lehetek úgy tagja ennek a két magyar egyesületnek, hogy ennyi pénzért kapok 10 db újságot, és még postaköltséget sem kell fizetnem, valamint élvezem a tagsággal járó minden előnyt. Ugyan, hány ország pozsgásgyűjtői mondhatnak maguknak ilyen lehetőségeket? Ez az igazi érték, nem az egy újság és az egy egyesület!Olykor elhangzik érvként, hogy a német, osztrák és svájci gyűjtők létre tudtak hozni egy közös újságot, a KUAS-t. Aki ezt az érvet hangoztatja, az valószínűleg nem ismeri az önálló, A4 méretű, már évek óta Svájcban folyamatosan