Édesvízi halak [antikvár]

A könyvről A halak lenyűgöző élőlények, egyben a legtitokzatosabbak is, hiszen ott élnek csendben és elrejtőzve, ahol mi emberek csak ritkán tartózkodunk: a víz alatt. Akinek sikerül bepillantást nyerni ebbe az egyedülálló közegbe, teljesen új, hihetetlen világ tárul a szeme elé. Az angolnát általában ízletes húsa miatt ismerjük, mint folyóink, tavaink lakóját. De azt vajon tudjuk-e, hogy a tányérunkon lévő hal hosszú, kalandos utat jár be: az angolnák 7000 km-re tőlünk, az Atlanti-óceán közepén kelnek ki az ikrákból. Onnan az áttetsző, fúzfalevélhez hasonlító ivadékok 3 éven át sodródnak a tengeri áramlatokban Európa partjai felé, majd a folyókon úsznak fel egyenesen a tavakig. Azok a példányok, amelyek nem kerülnek a horgászbot végére vagy a varsába, a nemi érésükkel egy időben elindulnak újra a tenger felé, és visszatérnek születésük helyszínére, az Atlanti-óceán közepén elhelyezkedő Sargasso-tengerbe. így ez a halfaj életében kétszer szeli át az óceánt, miközben 14000 km-t tesz meg. Hogy közben hogyan tájékozódik, az még a kutatók számára is rejtély - feltehetőleg a mágneses mezők segítségével. A világon 25 000 különböző halfaj él, közülük hozzávetőleg 5000 faj él édesvízben. Közép-Európában kb. 80-90 halfajt ismerünk, eltekintve attól, hogy az új tudományos rendszerezés miatt már meglévő fajokat több fajra osztunk szét. Könyvünk az összes közép-európai halfajt felsorolja, a honosított és bevándorló fajokat, illetve azokat is, amelyek nem számítanak halnak (ingolafélék). Tájékozódás a könyvön belül A könyvünk két részből áll: a bevezetőből, amely a halak testfelépítését, a különböző vizeket és egyéb szempontokat részletezi, valamint a fő fejezetből, ahol az egyes fajok kerülnek bemutatásra. A halfajok rendszerbeli és rokoni kapcsolat alapján követik egymást. Egy ismeretlen hal első besorolásához hívjuk segítségül a 24-25. oldalon található meghatározási táblázatot. „Az Európában előforduló édesvízi halak" c. fejezetben (a 26. oldaltól) minden fajról megtalálható egy-két kép, a másodikon általában a kifejlett példányok és az ivadékok közti különbséget, a származási és tenyészalakot, vagy egy hasonló fajt figyelhe-tüni< meg. Számos halfajnak több, népies neve is van: a pontyot például egyes vidékeken potykaként ismerik, a vágó durbincs, a papte-tű és a tövishal elnevezés ugyanazon fajt takar, és a márnának is több neve ismert, pl.: harcsaponty, rózsahal vagy zsidóhal. A népies neveken kívül természetesen minden halnak szerepel a tudományos neve is. Léteznek olyan halak is, amelyeket életterük szerint csoportosíthatunk, pl. mert kizárólag sebes folyású patakokban fordulnak elő - más fajok azonban szinte bár-