Elmés játékok, játékos elmék [antikvár]

Vannak örökre megfejthetetlenül maradt titkok, elérhetetlen vágyak. Sosem sikerült az emberiségnek örökmozgót, perpetuum mobilét szerkeszteni; s hiába keresték az alkimisták, a rózsakeresztesek az aranycsinálás módját, receptjét. Így kergetik állandóan az emberek a boldogság kék madarát is, de hiába. Vagy mégsem? A boldogság elérhető? Tulajdonképpen erre keres és talál választ Lukácsy András. Mert aki játszani tud – felszabadultan és önfeledten – bárhol, bármilyen körülmények között, az már boldog. „Minden emberben egy gyermek is rejtőzik, aki játszani akar” – mondja a legvidámabb költők egyike, Christian Morgenstern, és ezt a szerzőnek esze ágában sincs megcáfolni. Mert épp ellenkezőleg: ugyanezt akarta elmondani ezzel a könyvvel.