Én és a kutyám [antikvár]

Sohasem fogjuk megtudni, hogyan szegődött először az ember mellé a kutya. Az első háziasított ebek farkasforma ragadozók lehettek, amelyek előszeretettel látogatták az ősember települései melletti szemétdombokat valahol a Közel-Keleten. Lehet, hogy a Homo sapiens eleinte vadászott a kutyára és megette a húsát, aztán gondolt egyet, s hazavitte és fölnevelte a kutyakölyköket, mert rájött, hogy számos tevékenységében jó hasznukat veheti. Akárhogy történt is a váratlan egymásra találás, ember és kutya viszonya hamarosan szorosra fonódott, s bár a kutya háziasítása nem szabott új irányt a történelemnek, mint a lóé, az emberi társadalmak mindennapi életére és a kultúrájára egyszer s mindenkorra rányomta bélyegét. Házikedvenceink között "darabszámra" nem a kutya az első, de sokak szerint nincs nála fontosabb. A vakvezetők, nyájterelők, házőrzők gyakorlati haszna mellett a kutyák lélektanilag is jó hatást tesznek gazdáikra. Kutyasimogatás közben lassul az ember szívverése és alacsonyabb lesz a vérnyomása. Kimutatták, hogy hamarabb felgyógyul a beteg, ha maga mellett tud egy hűséges négylábú társat. S persze a gazdi jó erőnlétének megőrzéséhez is hozzájárul a rendszeres testmozgást megkövetelő kutya.