Ezermester 1968. január-december [antikvár]

Részlet az 1. számból:A kedves és divatos gyertyakultusz híveinek aduk segítséget egy újabb gyertyatartó ötlettel, ami a díszítő elemként kedvelt gyertyát egyúttal hasznos és üzembiztos használati eszközzé is "előlépteti".Az ábrák szerinti védőüveggel ellátott gyertya ugyanis nemcsak, hogy nagyobb lánggal égve jobban világít, de szükség esetén a szabadban, szélben is használható, lángja ott sem hagyja cserben kedvelőjét.Készítéséhez 4 db 10 mm vastag, 70 mm átmérőjű esztergált fakorong (1) és 3 db láb (5) szükséges. A korongokat lábak erősítik, tartják össze. Ehhez a lábak illeszkedésének helyét - a korongok felületén - is egyenesre munkáljuk és a lábakat oda ragasztjuk. A legfelső korongban (2) levő furat szolgál a gyertya, (3) vagy viaszmécses befogadására. A korong külső átmérője az üvegbura (4) belső méretéhez alkalmazkodjék.A gyertya égéséhez szükséges légcirkulációt a tartó tömbjének peremén körben kiképzett, átmenő furatokkal biztosítjuk. Fúrások előtt ajánlatos kisebb átmérőjű fúróval biztosítani a központot, nehogy a különböző szálirányú anyagban a fúró félre szaladjon. A szellőző furat mérete rajzunkon 6,5 mm, de az kisebb mértékben változtatható is.