Ezermester 1983, 1985. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Az ezermesterkedés tulajdonképpen a testedzés egy hasznos válto^ zata. Am, ha figyelmetlenül, óvatlanul dolgozunk, ha lebecsüljük a szerszámok, az anyagok veszélyességét, s ha túlbecsüljük önnu^unkat, nemhogy testedző, de az egészségre káros, sőt, életveszélyes is lehet. Színes borítólapunkon a barkácsolás közben leggyakrabban előforduló veszélyekre hívjuk fel a figyelmet, remélve, hogy a szemlétetes képek mondanivalóját olvasóink megjegyzik, megszívlelik! A létra sok balett előidézője. Ezért, ha van rá mód, alul is, félül is rögzítsük elcsúszás, elbillenés ellen. Ha nincs, sohase hajoljimk fci messzire, a létra dőlésével, síkjával ellentétes irányba (1). A forrasztőlámpa a régi fesstékek eltávoh'tásához is nagyszerű eszköz. De ha ezzel égetjük le a festéket, véletlenül se rakjiuik a padlóra hulladékot felfogó újságpapírt, inkább vizes iTongyot, és mindig legyen kéznél egy vödör oltóvíz (2). Mérgező, maró folyadékot sohase öntsünk üdítőitalos, sörös- vagy borosüvegbe. Még akkor sem, ha címkéjükre ráírtuk, mi Van az üvegben. A címke lemállik, a kicsik meg el sem tudják olvasni. A gyermekbalesetek nagy hányadát okozza a mér-gező-maró folyadékokba kortyolás (3). A szeges lécből, deszkából kiálló, akár elgörbült szeg is hihetetlen erővel nyomul át a cipőtalpon és a lábfejen. Ezért, amint leesik egy „szeges" hulladékdarab, azonnal vegyük fel, rakjuk félre (4). Elektromos szerszámok konnektorát még rövid leállás idejére is húzzuk ki a fali dugaszolóaljzaitból, s a szerszámot is kapcsoljuk ki (5). A forrasztópáka hegyének szme sokszor nem árulja el, hogy a páka- fej még égetően forró. Ezért feltétlenül készítsünk valamilyen biztonságos tartót, amelyre felakasztva a pákát, elkerülhetjük a fájdalmas „kézforfasztást" (6). Késsel vágáskor a darabot tartó kezünk mindig a késen túl, annak a húzási irányává ellentétes oldalán legyen. A késeik hajlamosak az irányból „kitörni", s ha előttük a kéz, az ujj, — jó, ha csak a sebkötöző csomagért keHi szaladnunk (7). A véső ravasz szerszám, könnyen leraik, mégpedig lehetőleg veszélyes élével egyenesen a lábfejre. Ezért a vésőt mindig különös gonddal helyezzük el a munkapadon (8). Oszlopos fúrógéppel csak akkor kezdjünk fúrni, ha a mimkadarabot jól leszorítottuk a tárgyasztalra. A fúrótól megperdített vékony fémlemez sarka egy tárcsafűrészt is „megszégyenítő" sebet képes vágni (9). Az újszerű műanyag osztótárcsák is a fűrésztárcsával azonos veszé-lyességűek. Különösen eleinte tiszteljük őket, mert a látszólag csiszolópapírszerű felület a valóságban súlyos sebet okozó eszköz lehet (10). Nagy súlyt lehetőleg egyenes derékkal emeljünk. Különösen fennáll a derékroppanás, a hexensu^z lehetősége, ha előrehajolva (pl. mély autó-csomagtartóból) nagy súljrt, mondjuk egy zsák cementet igyekszünk „legényesen kikapni". Igen nagy súlyt hátunkat falnak támasztva emeljünk fel (11). A hullánitetők szilárdak, önhor-dóak. De ha egy pontjukon kapnak terhelést, beroppannak, átszakad-nalí. Ezért hosszú, széles, de vékony des'^kát fektessünk rájuk, s ezen a „macskiajárón" közlekedjünk a tetőn (12). SZ. J.