Ezermester 1985. január-december [antikvár]

> Szerszámtartó falipolc Másik kisbútorunk (B kép) nemcsak tetszetős, 'lianem igen praktikus is. A barkácsolók a legfonto-.saibb szerszámokat mindig kezük ügyében tarthatják, és különösebb keresgélés nélkül bármit leemelhetnek róla, hiszen a muilkaeszközöik •egyetlen pillantással áttekinthetők. (Elhelyezését az antik bútorral berendezett nappaliba nem ajánljuk, de talán a konyhában vagy a bar-kácsmühellyé berendezett kamrában m^egtűri a ház asszonya.) Fali szekrénykénk (2. rajz) oldallapjai és polcai 170X9 mm kereszt- j metszetű rétegelt lemez csíkok. A | polcok korlátai három-három 09 j mm-es farúdból alakíthatók ki. i Azokon kívül már csak két, 400X \ X2SX25 mm-es lécre van szükség j (melyek a falra rögzítéshez segíte- Autósoknak! Elektronikus í nek). Az oldallapokon készítsük el a korlátruidak és a süllyesztett fejű facsavarok furatait. A csavaiíurato-kon keresztül jelöltük át a furathelyeket a polclapok élére is. A polcokba (a 3X25 mm-es íacsavarok számára) 02 mm-es előfuratokat készítsünk. Összeszerelésikor először az oldalára fordított faliszekrény polcait csavarozzuk fel, majd az egyik oldalról óvatosan kalapáljuk be a csak kissé ,jhúzós" korlátrudakat (C kép). A rögzítőlécöket enyvezés-sel és csavarozással is erősítsük a második és negyedik polc alá (D kép). A faliszekrényt — gondos csiszolás után — kétszer fessük le alapozóval (pl. T-rináttal), majd élénk színű zománcfestékkel. !Az autósok kedvelik a kor-jszerű kiegészítőket és az _!azokkal járó kényelmet. Kényelmesebb megnyomni a kocsiban egy gombot vagy a garázsban átbillenteni egy rejtett kapcsolót — s azzal kinyitni a garázsajtót és felgyújtani a villanyt —, mint például szakadó esőben a kocsiból kiszállva kínlódni az emiitett műveletekkel. Ezért a következőkben egy újabb kapcsolást (elektronikus ajtóvezér-lat) ajánlunk az érdeklődők figyelmébe (1. ábra). Alkalmazása ott célszerű, ahol már elektromechanikus szerkezettel önműködően nyílik a garázsajtó, gyúl fel a villany. (Az elektromechanikus kapumozgató szerkezet leírását, rajzos, képes ismertetését — honoráriumért — örömmel leközöljük. Akiknek van ilyen, kérjük telefonon vagy levélben közöljék velünk, hogy azt hol és mikor lehet megtekinteni.) Vezérlési lehetőségek Vegyük azt a helyzetet, hogy autónikikai kiálltunk a garázsból, és valamilyen alkalmas módon egy működést beindító startjelet kell az áramkörümik bemenetére juttatnunk. Erre háromféle megoldási lehetőséget ismerünk. 1. Szerelhetünk egy mikrokap-csoJós jeladót a garázsunk elé úgy, hogy ha gépkocsinkkal áthaladunk rajta, akkor az egy indító impulzust szolgáltat az áramkör számára (ezt a megoldásit a ikapcsodásii rajzon az Rl, KI elemeik alkotják). A mifcro-kapcsolós változat egyféle szerkezeti megoldását a 2. ábrán mutatjuk be. 2. Készíthetünk fototranzisztoros érzékelőt, amelyre csaik rá kell villantanunk a gépkocsi fényszórójával (a kapcsolási rajzce az FT a fototranzi'sztorj. Ebben az esetben azonban vagy az érzékelő fototran-zisztort kell olyan helyen elhelyeznünk, hogy csok a garázson kívül- ről lehessen rávilágítani, vagy pedig az alkalmazott időzítést kell úgy megválasztani (erre később még visszatérünk), hogy ha garázsajtót vezérilümk, az néhogy rácsu-kódjon a gépkocsinkrau 3. Kialaklthatunlk fénysorompót 15, amely egy na'gy teljesítményű fénykibocsátó diódából vagy egy koncentrált sugarú fényforrásiból és az előbbi megoldásban szereplő fotótranzisztorból áll. E megoldásnak az az előnye, hogy aimíg a fényforrás és az érzékelő között áll az autónk, addig semmiképpen nem csukja be a garázsaijtót (tehát a második változatnál említett rázá-rási veszély nem fenyeget). Jetlel indítunk A fetorolt jeladó valamelyikét megépítve tehát startjelet adhatunk az áramkörünk bemenetére. Ennek a jeikiek azonban lehetőség szerint prellmentesnek (így hívják például a kapcsolók kapcsolásakor jelentkező, érintkezési bizonytalanságból származó nem tiszta jelet), az érzékelőnek pedig ziavarvédettnek kell lennie. Éppen ezért a bemenetre értíező jelből az R2, R3, Cl, C2 áramköri elemek segítségével egy impulzust alialkítunk ki, amelyet az ICl időzítő áramkör bemenetére adun/k. Az időzítő áramkörnek az a sze^i repe, hogy a startjel beérkezésétőL számítva egy bizonyos idő eltelte után adjon ki vezérlőjelet a további áraimlköri elemek számára. Erre azért vian sziükség, hogy például a fényszóró többszöri felvillantása, vagy a mifcrokapcsolós érzékelőn áthaladó több kerék se ziaviarja meg az egész áramkör működését (tehát nehogy autónkra vagy magunkra csukjuk a garázsajtót). Az időzítés mértéke az R4, C3 áramköri elemekkel állítható be. Az IC2 nem más, mint egy ún. flio-floB, amely kimenetének állapotát (logikai szintjét) csak minden második jelre változtatja meg. Tehát, ha bármi módon is egyszer már vezérlőjelet adtunk az áram-