Fényképész anyag- és gyártásismeret 2. [antikvár]

1. BEVEZETÉS, ISMÉTLÉS A fényképek kidolgozását fizikai és kémiai hatások pontosan szabályozott rendszerével, un. kidolgozási technológiák alkalmazásával végezzük. A kidolgozási müveletekkel kettős célt kívánunk elérni: a) mindenekelőtt a fotográfiai rétegben meglevő rejtett képet tesszük láthatóvá. Olyan kép kidolgozására törekszünk, amelynek jellemző paraméterei (fedettség, fokozat, árnyalat, D , alapfátyol, feloldóképesség, részlet- és árnyalatgazdag- it13x ság) általában a normál követelményszintet elérik, egyes esetekben pedig a fotográfiai tématerület speciális csucskövetel-ményeinek is megfelelnek; b) a fényképet tartóssá is tesszük. A fotográfiai rétegből tehát minden felesleges anyagot (ezüst-halogenideket, előhívó, rögzitő, valamint egyéb vegyszermaradványokat, oldható és nemstabil képződményeket) eltávolítunk. A fényképész a munkája során fotográfiai anyagokkal, vegyszerekkel és laboratóriumi eszközökkel dolgozik, az előirt feltételek betartása mellett. A felhasználásra kerülő fényérzékeny anyag zselatinban diszpergált ezüst-halogenid (AgBr, AgCl, Agj). Az alkalmazott ezüstsó a gyártása közben, un. érlelési folyamatokban vesz részt, ennek következtében határozott fotográfiai tulajdonságokkal rendelkezik. A fotoanyag fény hatásától való változását általános fényérzékenységnek nevezzük. A fotoanyag általános érzékenysége azt a legkisebb fénymennyiséget jelzi, amelytől a fotóanyagban kémiai beavatkozással láthatóvá tehető változás (feketedés) jön létre. 3