Fényképészipar [antikvár]

A fényképezés a fénysugarak rajzolóképességét és vegyi hatását használja fel képek készítésére. Idegen elnevezése fotografia, a görög fotósz (fény) és grafia (rajzolás, írás) szavak összetételéből származik, szószerint fénnyel való rajzolást jelent. A fénysugarak rajzolóképességét már az ókorban ismerték. Aristoteles, a nagy görög bölcs megfigyelte, hogy napfogyatkozáskor fák árnyékában a levelek között átszűrődő fény az elfödött napkorongnak megfelelő, félholdalakú foltot ad, a kis nyíláson áthaladó sugarak a nap képét rajzolják a földre. Középkori arab tudósok ennek a jelenségnek felhasználásával figyelik meg a napfogyatkozás lefolyását. Az újkor elején, 1500 körül, Leonardo da Vinci, a sokoldalú tudós és művész feljegyzi azt a megfigyelését, hogy az elsötétített szobában az ablak fedőtáblájának kis nyílásán behatoló fénysugarak a nyílással szemben levő falon fordított képet adnak a nyílás előtti napsütötte tárgyakról. Leonardo da Vinci feljegyzései csak jóval később kerülnek nyilvánosságra. Porta Giovanni Baptista nápolyi tudós ettől függetlenül, 1553-ban a jelenséget mint saját felfedezését írja le és népszerűen megírt könyvében általánosan ismertté teszi. Ezért a leírt jelenség felhasználásán alapuló készüléket, a nyíláskamarát Porta-féle sötétkamara (camera obscura) névvel jelölik meg.