Fényképezés túrán és utazáson [antikvár]

Részlet:Régi igazságot mond ki az az esztétikai megállapítás, hogy a művészi alkotás értéke és szépsége elsősorban a meglátás és az ábrázolás kifejező erejétől függ és csak másodsorban van ható ereje annak, hogy a műalkotás tárgya, témája mennyire újszerű, milyen mértékben érdekes, milyen fokban hatásos. A fényképezésre, a fotóművészeire vonatkoztatva éppen úgy érvényes ez az igazság, mintha festészetről, költészetről vagy a művészet bármely más megnyilatkozásáról van szó. A fénykép szépsége és értéke is azon múlik, hogy a fotografáló hogyan látta meg, hogyan fogta meg és miként rögzítette meg az ábrázolt témát. Nem kell sokat bizonyítgatni, hogy belássuk: nincsen az az igénytelen, egyszerű téma, amelyről szép és érdekes képet ne lehetne fényképezni. Viszont mindenki megállapíthatta már gyakran, fényképeket nézegetve, hogy azok érdektelenek, sőt unalmasak, pedig a tárgyuk szép vagy érdekes. Ezeket az igazságokat így is szokták fogalmazni: a művészi alkotásban nem azon van a hangsúly, hogy MIT? hanem azon, hogy HOGYAN? És mégis. Mindenki, aki fotografál, tudja önmagáról, hogy milyen állandó törekvés van minden fényképezőben arra, hogy új és új újszerű, még nem látott témákat fényképezzen. És ez így van helyesen.