Fotó 1975. március [antikvár]

Egy család A nyilvántartások szerint 26 fotóklub működik az országban, három a fővárosban, a többi vidéken, általában a megyeszékhelyeken. Ezek volnának az amatőr fotográfia fellegvárai, az egész mozgalom bástyái, a fotóművészet tüzének élesztői. Egyik-másik valóban az, fontos közművelődési feladatot teljesít, szervezi és vezeti a fotográfia aktív híveit a felemelkedés útján. Néhány klubunk azonban sajnálatosan ritkán hallat magáról vagy egészen néma. Nem tudjuk, vizsgálták-e felsőbb szakmai fórumok, mi ennek a pangásnak az oka, és hogyan lehetne életet lehelni ezekbe az elcsendesedett szervezetekbe, megszüntetni a fehér foltokat a fotóamatőr-mozgalom térképén. Nem tudjuk, csupán gyanítjuk, hogy egyik-másik fotóegyesületünk elcsöndesedésének oka az elégtelen létszámban, az aktív alkotó és szervező tagok kiöregedésében, visszavonulásában, a képzett utánpótlás hiányában keresendő. A régiek már nem, a fiatalok még nem alkotó- és vezetőképesek. Nincsen pillanatnyilag olyan tekintély, aki kézbe tudná venni és tartani a klub igazgatását, pedagógiai-művészeti adminisztrálását. De azt is tapasztalhattuk, hogy sok fiatal fotósunk nem szívesen cseréli fel a kalandos alkotó fényképezést a többnyire nyűgöt jelentő ügyvezetéssel, sőt még megosztottságra se vállalkozik. Kényszeríteni természetesen senkit se lehet, de végül is ki vegye át a vezetést, ha nem a fiatalok. Klubjaink, jelentősebb fotósköreink egy része nyilvánvaló problémákkal küzd, azokat ismeretlen okból helyi erőkkel megoldani nem tudja. Néhol személy ellentétek, máshol az anyagiak, itt-ott az elkedvetlenedés és a vészes lemorzsolódás nehezítik a kibontakozást. Szeretnénk, ha az érintett egyesületek vezetői, egyszerű tagjai őszintén feltárnák a gyengélkedés valódi okait. Írják meg, beszéljük meg a problémákat, és keressük közösen a megoldás lehetőségeit. Ehhez szerkesztőségünk megad minden tőle telhető segítséget, de bizonyosan akadnak olyan értő kollektívák és magánszemélyek is, akik szívesen átadják hasonló kérdések megoldásában szerzett gyakorlati tapasztalataikat. Azt nevezetesen, hogy miképpen lehet életerőssé tenni egy fotós kollektívát, leküzdeni a nehézségeket. Ez közös érdek, hiszen "egy család vagyunk".