Bővebb ismertető
A fényképezés és filmkészítés szerelmeseinek szeme előt zajlott le az az évtizedes átalakulás, amelynek sorána fotókémiai eljáráson alapuló fényképezés és mozgófilmezés helyébe lépett a tisztán elektronikai képfeldolgozás. Először az amatőrcélú filmfelvevőket szorították ki az alkalmazás területéről a videókamerák, majd pedig az utóbbi években a digitális állóképeket készítő fényképezőgépek egyre szélesebb körű elterjedésének lehetünk tanúi.
A technikai fejlődés az egyes részterületeken, természetesen nem egyforma ütemben haladt. A múlt századi hetvenes, nyolcvanas években a kereskedelmi célú (tehát nem professzionális minőségű) videókamerák képvisszaadási minősége meglehetősen sok kivánnivalót hagyott maga után. Sokáig úgy tűnt, hogy a klasszikus filmfelvevők, az egyre javuló minőségű színes mozgófilm-alapanyagok eredményeként, felvehetik a versenyt a videózással. Az amatőr videósok helyzetét külön nehezítette az a körülmény, hogy a videókamerákhoz viszonylag nagyobb tömegű, válltáskában hordozható képmagnókat kellett használni a kép és hang rögzítésére. Viszont már kezdeten is volt két nagy előnye ezeknek a készülékeknek a filmfelvevőkkel szemben: a képpel együtt azonnal rögzíthető kísérőhang és a felvétel azonnali visszajátszhatósága.