kategória
szerző
cím
sorozat
kiadó
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen

Főoldal   >   Antikvár   >  

Hobbi

Buday Árpád - Fotolexikon [antikvár]
 
Szocialista fejlődésünk eredményeként a magyar könyvkiadás megújulása során lexikonirodalmunk is egyre nagyobb méretekben, egyre gyorsabb ütemben gyarapodik újabb és újabb művekkel. Mint e lexikonok általában, a most közrebocsátott Fotolexikon is úttörő jelentőségű: 1948 óta nem jelent meg magyar nyelven hasonló tematikájú lexikális kiadvány, méreteit, a benne felölelt témakörök gazdagságát, és főként a fotoművészet területén marxista-leninista szemléletét tekintve pedig e lexikon első a hazai...
online ár: Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
2710 Ft
Szállítás: 3-7 munkanap
Részletesen erről a termékről
Bővebb ismertető
Szocialista fejlődésünk eredményeként a magyar könyvkiadás megújulása során lexikonirodalmunk is egyre nagyobb méretekben, egyre gyorsabb ütemben gyarapodik újabb és újabb művekkel. Mint e lexikonok általában, a most közrebocsátott Fotolexikon is úttörő jelentőségű: 1948 óta nem jelent meg magyar nyelven hasonló tematikájú lexikális kiadvány, méreteit, a benne felölelt témakörök gazdagságát, és főként a fotoművészet területén marxista-leninista szemléletét tekintve pedig e lexikon első a hazai fotolexikonok sorában.A Fotolexikon az amatőr fényképészek nagy táborának igényeit hivatott kielégíteni, ismeretterjesztő, közérthető megfogalmazásokra törekvő kiadvány, mely mindenekelőtt leíró jellegű ismereteket nyújt; ugyanakkor azonban a fényképezés tudományos és ipari vonatkozásait is tárgyalja, s így a szakemberek is haszonnal forgathatják. Címszavai részletes áttekintést nyújtanak a fényképezés technikai kérdéseiről, ismertetik a legkülönbözőbb fényképezési eljárásokat, vegyszereket és nyersanyagokat, valamint a fontosabb és nálunk is ismert fényképezőgéptípusokat s az egyéb fototechnikai eszközök, berendezések típusait. E technikai témájú cikkek a modern eljárások és eszközök hangsúlyozott tárgyalása mellett teret adnak a fotótörténetben fontosabb szerepet játszó régebbi megoldások ismertetésének is. A lexikon elemzi a fényképezés elméleti kérdéseit, továbbá a téma fizikai, kémiai stb. érintkezési pontjait, s felsorolja a fotó alkalmazásának minden fontosabb területét. A mozgófényképezés témaköréből a mű az amatőr és a tudományos filmezés kérdéseit tárgyalja. Jelentős részt szentel a művészi fényképezés történeti és esztétikai áttekintésének, s ez utóbbin belül kitér a marxista esztétika alapkategóriáinak tárgyalására, valamint arra, hogy e kategóriák miként érvényesülnek a fotóművészet területén.
Buday Árpád művei
Dékány Sándor művei
Dobrányi Géza művei
A szerzőről
Fehér Klára művei
Fehér Klára Nemes Lászlóné (Újpest, 1922. május 21. – Budapest, 1996. szeptember 11.) magyar író, újságíró.

1922-ben született Budapesten. Fiatal korában előbb gyári tisztviselőként dolgozott, 1945-1948-ban a budapesti közigazgatási egyetemre járt, közben elvakult fiatal kommunistaként a Szabad Nép belső munkatársa 1946 és 1949 között. Ez időszakban, a szovjet típusú egypártrendszer kiépülésének éveiben megszállott agitátorként a régi világ képviselőinek életét „leleplező riportjaival” vált ismertté, cikkeiben kérlelhetetlen dühvel támadt az általa negatívnak tartott jelenségekre.

1948-ra fenti cikkeinek köszönhetően a Szabad Nép egyik legismertebb újságírója. Az újság szerkesztőségében ismerkedett meg Nemes Lászlóval, akivel hamarosan házasságot kötött. A Rákosi-korszak igazságtalanságait eleinte elhihetetlennek érezték, a Párt iránti kritikátlan odaadásuk csak fokozatosan csökkent.
Az 1956-os forradalom leverése után a pártba férjével együtt nem lépett vissza, és semmilyen szerkesztőségi állást nem vállaltak el. 1957-től a Magyar Nemzet tárcaírója lett. 1979-től szabadfoglalkozású író.

Riportokkal, színdarabokkal, ifjúsági regényekkel kezdte pályáját. Az ötvenes évek elején írta első szépirodalmi műveit, színdarabokat és ifjúsági regényeket, melyek az ötvenes évek politikailag elkötelezett sematizmusának jegyében íródtak, a napi politika szolgálatában.

A hatvanas években is egyszerre újságíróként és íróként is alkotott. Leginkább a fővárosi értelmiség és a középrétegek világában érzi otthon magát. Kritika alá veszi az ügyeskedőket és hatalommal visszaélőket, a fel-felbukkanó moralizálás mellett nemegyszer lényeges problémákat ragadt meg, és a kisemberek kiszolgáltatottságának különböző formáit mutatta be. Figurái hétköznapi emberek, értelmiségiek, hivatalnokok, fiatalok, középkorúak és idősek, a hatvanas-hetvenes évek kádári konszolidációjának jellegzetes alakjai. Emberi sorsokat és magatartásokat gyöngeségeket mutat be. A szórakoztató irodalomban is sikeres volt (humoreszk, vígjáték). Humora és mély emberismerete tették népszerűvé.

Regényeit több szocialista országban is megjelentették.
Fejős Imre művei
Hermann István művei
Járai Rudolf művei
Kerny István művei
Koch László művei
Lukács Gyula művei
Mácsi Sándor művei
Morvay György művei
Németh József művei
Párducz Béla művei
Polster Alfréd művei
Pomayer Gyula művei
Radó Aurél művei
Sevcsik Jenő művei
A szerzőről
Szabó Dezső művei
Szabó Dezső (Kolozsvár, 1879. június 10. – Budapest, 1945. január 13.) magyar író, kritikus, publicista. A két világháború közötti magyar irodalom nagy hatású képviselője. Bátyja Szabó Jenő református lelkész, költő.

1879-ben született Kolozsváron, kisnemesi tisztviselőcsalád tizedik gyermekeként. A kolozsvári református gimnáziumban érettségizett 1899-ben, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait magyar–francia szakon. Kiemelkedő tehetsége révén bekerült az Eötvös József Collegiumba, ahol összebarátkozott Kodály Zoltánnal, Horváth Jánossal és Szekfű Gyulával. Egyetemi évei alatt finnugor nyelvészettel foglalkozott.

1905-ben megszerezte magyar–francia szakos tanári diplomáját, rövid ideig helyettes tanár volt a budapesti II. kerületi főreáliskolában, majd Párizsba került állami ösztöndíjjal. Hazatérése után 1906 szeptemberétől a budapesti IX. kerületi felső kereskedelmi iskolában tanított; 1907 októberétől a székesfehérvári, 1908 áprilisától pedig a nagyváradi állami főreáliskolához helyeztek át. Ezt követően tanított még Székelyudvarhelyen, Sümegen, Ungváron, Lőcsén, de mindenhonnan botrányos körülmények közepette helyezték tovább. Az 1910-i tanármozgalomban heves vitába keveredett Tisza Istvánnal, ennek révén került a Nyugat, majd a Huszadik Század körébe. Éveken keresztül ezek munkatársa volt, első novellái a Nyugatban jelentek meg.

1918-ban az őszirózsás forradalom Lőcsén találta, innen települt fel Budapestre irodalmi szabadúszóként. Személyesen élte meg a Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra időszakát, és azokat idegennek és nemzetellenesnek tartotta, ezért vidékre menekült. Mivel úgy látta, hogy az országban „az elsősorban zsidó hadiszállítók nemzetellenes üzelmei” folynak, emiatt az a véleménye alakult ki fiatal korában, hogy „Magyarországot a kapitalizmus béklyóba vetette”, és mindezt a szocializmussal együtt a zsidók tevékenysége eredményének tekintette.

1918-ban fejezte be Az elsodort falu című könyvét, mely Erdélyben és Budapesten játszódik, és a kor általa magyarpusztítónak tartott irányzatait ecseteli. A könyv óriási érdeklődést keltett, egy csapásra ismertté és híressé tette. A húszas évektől az erőteljes antiszemitizmus mellett németellenesség is érzékelhető volt műveiben. 1923-ban az Auróra felelős szerkesztője lett, majd Bajcsy-Zsilinszky Endrével lapot szerkesztett Előörs címmel, a lapban „fajvédő” hangnemben írtak. Véleményük a magyarságot fenyegető veszélyekről nem egészen azonosak, mert míg Bajcsy-Zsilinszky a németeket tartotta a legnagyobb veszélynek, Szabó a zsidóságot. A zsidóság iránti kritikus hozzáállása ugyanakkor nem illeszthető be egyértelműen a kor szélsőjobboldali antiszemita áramlatai közé, s éppenséggel ezekről ugyanolyan elítélően írt, mint magáról a zsidóságról. Az antiszemitizmuson és a németellenességen túl Szabó Dezső harcos ellensége volt a katolicizmusnak is.

1935-ben Björn Collinder, az Uppsalai Egyetem finn-ugor nyelvprofesszora javaslatára irodalmi Nobel-díjra jelölték, de abban az évben végül nem adták át az elismerést.

A harmincas években eleinte támogatta Gömbös Gyula nemzeti munkatervét, majd elfordult attól, és fokozatosan szembefordult a Horthy-korszak vezetőivel. 1932-ben írta a Feltámadás Makucskán, 1934-ben A kötél legendája című művét. A véleménye szerint nyilvánvalóan nemzetellenes nemzetközi szocializmust és kommunizmust világosan elutasította. Politikailag inkább Mussolini fasizmusával szimpatizált, mint Hitler nemzetiszocializmusával, sőt, elítélte a német megszállást és a nyilasuralom terrorját.

1945-ben, hatvanöt éves korában hunyt el Budapesten, Rákóczi téri lakása óvóhelyén. Éhségtől is legyöngült szervezetét könnyen ragadta magával a halál, amit valószínűleg tüdőgyulladás okozott. Négy évvel később került át a Kerepesi temetőbe, minden szertartás és búcsúztatás nélkül. Lírai hangvételű szépírói munkája, Életeim című önéletírása befejezetlenül maradt.
Szerdahelyi István művei
Szimán Oszkár művei
Tomori Ede művei
Bolti készlet  
Vélemény:
Minden jog fenntartva © 1999-2019 Líra Könyv Zrt.
A weblapon található információk közzétételéhez, másolásához a működtetők írásbeli beleegyezése szükséges.
Powered by ERBA 96. Minden jog fenntartva.
mobil nézet