FotoVideo 2003. január-február [antikvár]

Csanádba nem üt a mennykő Kalandozások Új-Zélandon Tizennyolc évesen végigstoppolja Európát. Tizenkilenc évesen megismétli a túrát. Húsz évesen már nem elég a kontinens. Egyszer keletnek veszi az irányt, máskor Ausztráliában köt ki. Nyolc éve utazik, átlagban egy évből hat hónapot külföldön él. Napi tizenhat órát dolgozik, hogy aztán útra keljen. Kiss Csanád huszonhat éves. Az utazás romantikájával édesapám révén ismerkedtem meg, aki hegymászóként bejára a világot és hatezer méter magas csúcsokat hódított meg . A fényképezőgép harminc éve nála is nélkülözhetetlen kellék útjai során. Én filmezéssel kezdtem, segédoperatőr-kamaraman iskolában tanultam, dolgoztam a balatonfüredi város televíziónál és a Magyar Televíziónál is. Ahogy belekóstoltam ebbe a szakmába, rájöttem, hogy ez nem nekem való. Szépen fokozatosan leépítettem efféle tevékenységeimet. Ennek ellenére a "királyi tévé" óriási létszámleépítését is átvészeltem. Akkoriban már nem jártam be, de senki nem törődött vele. Miután kirúgták a fél társaságot - szerkesztőket, műsorvezetőket stb. -, megkérdezték, mikor megyek...