Fürdik a hal [antikvár]

Táblái kissé kopottasak, elszíneződtek.
Azt mondják, a horgász-vadász címerét így lehetne megrajzolni: zöld mezőben áll egy ember és hazudik. Ebből egy biztosan igaz: mind a két felekezet tagjai szeretnek mesélni. Nem feltétlenül nagyítva, lódítva, a halat fél karhosszal, öt kilóval megtoldva a valósághoz képest, hanem gyakorta pontosan s az élményt újraélve. Mert a horgászirodalom kulcsszava az élmény, még erőteljesebben, közvetlenebbül, mint az irodalomé általában. Egy élmény, amely a maga esetleg hétköznapinak látszó jelenségeivel mégis olyan erős, hogy el kell mondani. Pontosan, megbízhatóan, részletesen, hogy aki olvassa, ugyanúgy átélhesse az izgalmat, a küzdelmet, a kudarcot, a szerencsét. Néha ez az élmény rendkívüli. Nem kell a horgásznak feltétlenül a Golf-áramban hatalmas marlinokra horgásznia, hogy igazi óriásokkal mérhesse össze erejét; ha nem is gyakran, megesik ez nálunk is. Egy óriási harcsával való küzdelem néha olyan próbára tevő, olyan hosszú és olyan fogcsikorgató elszántságot követel, amilyet kevés sportban kell és lehet felmutatnia az embernek. A horgászat persze nemcsak halfogás. Egyúttal kapcsolat a természettel, a vízzel, amely mindig varázslatos; kapcsolat embertársainkkal - ámbár ez a kapcsolat korántsem mindig varázslatos, gyakorta legfeljebb tanulságos vagy mulatságos.