Gróf Széchenyi István a magyar érmészetben II. [antikvár]

Egervölgyi Dezső érmes könyvéhez Nem szabad csodálkoznunk azon, hogy szerzőnek a kortárs magyar éremmüvészetből igen szűken merítő - mert csak egy évtized termését dolgozza fel, és azt is csak egy téma tekintetében - tárgyjegyzéke mégis viszonylag vaskosra sikeredett. Egyrészt magyarázza ezt a szerző nagy tárgyismerete, jártassága általában a magyar éremművészetben, különösen a Széchenyi érmészetben, másrészt a feldolgozás tárgyait szolgáltató utolsó évtized. Az az évtized, amely első évében tartalmazza a legnagyobb magyar születésének kétszázadik, majd vége felé a múlt századi polgári forradalom és szabadságharc másfélszázados évfordulóját, egész folyamatában és mindennapjaiban pedig világosan összecseng mindazokkal az eszmékkel és törekvésekkel, amelyek Széchenyi korának is sajátjai voltak. Vagyis: az éremművész, az alkotó, akár történelmi emlékérmet akar létrehozni, akár saját kora nemzeti sorskérdéseire kíván választ adni, az ábrázolás témáját tekintve bizonyosan eljut Széchenyi Istvánhoz is. Másik jellemzőt is kiolvasni vélek az itt bemutatott éremtömegből. Mégpedig azt, hogy a reformszellem, a nemzeti elkötelezettség, a pozitív tettrekészség erkölcsi normáinak, tulajdonságainak kifejezésére hova-tovább érmészeink nem tudnak és nem akarnak más közvetítő motívumokat keresni és fellelni, mint ezen erkölcsiség tudatunkban legnagyobb megtestesítőjét, gróf Széchenyi Istvánt. Őt saját magát, nem valami részletet irodalmi munkáiból, politikai nyilatkozataiból, nem materiális alkotásainak képét, hanem csakis őt, a legnagyobb magyart. Következésképpen a művészek elfogadják, nekünk is el kell fogadnunk: a reformszellem, a magyar hazafiság, a közösségi cselekvés vállalása az érmészetben sem kíván egyéb megjelenítőt, még kevésbé jobb hitelesítőt, mint az érem másik lapján a legnagyobb magyar arcképét - ennyi elég is, ettől az előlapon meghirdetett hazafias cél hihető, hiteles, követésre érdemes lesz. Ezzel a ténnyel nem lehet vitatkozni. Csatlakozzunk inkább gróf Széchenyi Lajoshoz és Pálhoz, István fivéreihez, akik az Ammerling-féle álló Széchenyi portrét az Akadémiának ajándékozó levelükben a Széchenyi arcmás már akkor is megvolt varázsától azt kívánták, hogy ezen nemes vonások másokat is hasonló hazafias cselekedetekre lelkesítsenek. Nagycenk, 2000. március 1. f Dr. Környei Attila