Gyűjtés hegyen-völgyön [antikvár]

Részlet a könyvből: A természettudomány fejlődése Magyarországon A XV. század vége és a XVI. század eleje sorsdöntő ideje Európának, általában az egész világnak. Európa hosszú álomból ébred. Kinyujtózik, szemhatára egyszerre kiterjed a Föld kerekére. Ezt a földet Kolumbus megkétszerezi, Magelhaes körülhajózza s az új világot Cortez és Pizzarro meghódítja. Dante, Bocaccio, Petrarca szellemében indul útjára a gondolat s a reformáció idején már erejére ébredve ragadja az irodalmat, a művészetet és a tudományt újabb célok felé. Küldetésére ébred az első igazi humanista, Rotterdami Erasmus s még a világmindenség csillagpályáit is bevilágítja az emberi értelem, Kopernikus megdöbbentő lángesze. Ezekben a forrongó esztendőkben, amikor újabb és újabb felfedezések híre tucatjával kél szárnyra a világ sarkaiból, az újonnan feltalált könyvnyomtatás soha nem álmodott erejű szóval kezdi hirdetni a tudomány igazságait. A tudósok eddig tudományukat leginkább egymással folytatott levelezéssel terjesztették. Néhány kétes értékű arab kéziratot, görög és római természetbúvárok vagy bölcselkedők munkáit olvasgatták, elmélkedtek, magyaráztak, okoskodtak, de ritkán figyeltek meg maguk is természeti jelenségeket. Legtöbbjük ma alig több puszta névnél, műveik pedig háborítatlanul pihennek a könyvtárakban.