Hello, itt ELI...HA9RE [antikvár]

Csodabogárképző % Csodabogárképző Édesapám gyerekkoromban meséskönyv helyett a National Geographic Magazinból olvasott fel nekem, természetesen angolul, hiszen az 1940-es években jártunk, nem volt még akkoriban magyar kiadás. A leírtakhoz mindig hozzátette saját megjegyzéseit is, szerinte ugyanis nem az anyagiakat kell gyűjteni, azok egy pillanat alatt megsemmisülhetnek - hanem a tudást. Azt nem lehet tőlünk elvenni. Ez a bölcsesség később az ő életében és az enyémben is bizonyosságot nyert. Ezeknek a felolvasásoknak köszönhető, hogy az „apanyelvem" az angol lett. Emellett valószínűleg ezek a „mesék" alapozták meg a világ iránti érdeklődésemet, azt, hogy később sok könyvet olvastam a nagy utazókról, R. L. Stevensonról, Buzacottról és a többiekről, akik az első fehér emberek között érkeztek a csendes-óceáni szigetvilágra. Bár Puatea, a híres tahiti jós szerint még korábbra tehető a szigetvilághoz való kötődésem kezdete, szerinte ugyanis egy előző életemben arrafelé éltem Hogy a rádióamatőrködés honnan jött, az nem határozható meg pontosan - de kísérletet teszek majd rá a műszaki vénámat viszont valószínűleg nem édesapámtól örököltem, aki ugyan gépészmérnök volt, de humán érdeklődéssel. Inkább anyai nagyapámra tippelek, akinek számos újítása volt, és 80 éves korában ment nyugdíjba a ferihegyi reptér főmérnökeként. Mindez együtt indított arra, hogy rádiós expedíciókat tervezzek a Csendes-óceán szigeteire. Hogy terveim meg is valósuljanak, ahhoz már sokkal több minden kellett. Apaként én is alkalmaztam ezt a nyelvátadási módszert Gabika lányomnál, így neki is angol az apanyelve. Szerettem volna, ha a rádiózáshoz is kedvet kap. Tizenhárom éves korára el is jutott odáig, hogy önállóan létesített összeköttetéseket, de egyszer csak bedobta a törülközőt. Még ma is lelkiismeret-furdalásom van, mert emiatt nehezteltem rá. Megfigyelőamatör (SWL), 1958 •' I _