Bővebb ismertető
Virágot szeretni a legtisztább emberi örömök közé tartozik. Nézzük azt akár a természetbúvár mindent felboncoló szemüvegén, akár általános emberi vagy művészi szemmel, mindenkor a természetnek egy érthetetlen csodája, színes megnyilatkozása marad, amely önzetlen bámulattal töltheti el a gondolkodó és a szépet lelkesedni tudó embert. A valóságos érzelem, mely az embert a virághoz fűzi, egészen magányos és belső öröm. Aki virágjaival csak hivalkodni tud s az utcának vagy vendégnek csodálatára tenyészti, annak megszűnt benső kapcsolata a természettel és virágjaiban nem az elvont és mégis olyan tökéletesen élő szépséget keresi, hanem önző emberi örömeire gondol.