Hogyan sakkozzunk? [antikvár]

ELŐSZÓ Ha egyetlen szóval kellene válaszolnom a címben feltett „Hogyan sakkozzunk?" kérdésre, azt felelném, hogy „gondolkozva". A sakkozás olyan szellemi küzdelem, amelyben a főszerepet a két ellenfél agyában kialakult tervezés játssza, s ennek csak látható vetülete a sakktábla és a rajta szüntelenül változó hadállás. A sakkjáték tehát gondolkodásra, tervezésre nevel. Ám a gondolkodó embernek megvan az a sajátossága, hogy az érdeklődése gyorsan túlnő azon, ami éppen a kezeügyébe esik. így van ez nyilvánvalóan a gondolkozva sakkozó emberrel is. Lehet, hogy kezdetben még csak az érdekli, miként nyerheti meg a játszmát, mi az adott állásban a jó és a rossz lépés a sakktáblán, hamarosan felkelti azonban az érdeklődését az is, mi és hogyan volt régen, hogyan alakult ki a mai értelemben veti sakkjáték, hogyan fejlődött máig. Innen már csalc egyetlen lépés, hogy ne csak a múlt, hanem a jövő is érdekelje, s keresse a továbbfejlődés összefüggéseit abban az irányban is, hogy milyen lehetőségeket nyújt a sakkozás számára a mi társadalmunk, a társadalmi szervezettség mai fokán, mi a sakkozás szervezeti felépítése. Alföldy László alapfokú tankönyvének érdeme és értéke az, hogy nemcsak olvasóinak ilyen irányban várható érdeklődési körére van tekintettel, hanem tudatosan is ráirányítja figyelmüket erre a teljesebb sakkszemléletre. Az is megtanulhat belőle sakkozni, aki egyáltalában nem rendelkezik sakkismerettel, de élvezetes és hasznos olvasmány azok számára is, akik már túljutottak a sakkismeretek alapfokán. Ez utóbbiak számára van egy másik, nemkevésbé jelentős nevelő hatása is a sakkozásnak; a reális életszemléletre való nevelés. Hibák elkövetése nélkül nincs sakkozás, viszont a terméketlen kritikának nincs haszna a sakkban sem. A hibák felismerése annyit ér, amennyit ki tudunk javítani vagy javíttatni. Alföldy oktatási módszerének nagy értéke, hogy fokozott hangsúlyt kap benne az egészséges bírálat és önbírálat szelleme. S hogy mindez nem csupán másoknak nyújtott malaszt, mintegy példaként kapjuk a könyv első kiadásának mostani javított és bővített másodikját, amelyben figyelembe vette már az első megjelenése után gyakorolt bírálatokat és elhangzott tanácsokat is. Örvendetes, hogy az 1956-ban megjelent első kiadás néhány hónap alatt teljesen elfogyott. Ebből is nyilvánvaló az a nagy fogékonyság, amely a dolgozók minden rétege, s még fokozottabb mértékben az ifjúság részéről a sakk irányában mutatkozik. Nincs kétségem afelől, hogy a mostani javított és bővített kiadás éppen ilyen kedvező fogadtatásban részesül, s mintegy viszonzásképpen újabb és újabb ezreket hódít meg a sakkozás számára. Budapest, 1960. augusztus. BARCZA GEDEON 3