Jankovich Miklós gyűjteményei [antikvár]

Jankovich Miklósról, kiállításunk főszereplőjéről két portrét ismerünk. Pesky József olajképét és egy rézmetszetet. Mindkettőn szembefordul a nézővel, öntudatosan emeli rá mélyrehatónak szánt tekintetét. Viselete zsinóros dolmány, lánccal összefogott, prémgalléros mente. A képen olyan, mint bármelyik magyar nemes, a portré az ősgaléria-képmások sémáját követi. A metszeten, amely az olajkép szűkített változata, a képmás alatt hosszú szöveg olvasható: „Atyáinknak hőstetteit, divatit, miveit, enyészetnek örvénnyébői ki ragadtam: századok' dúlása viharitól ki űzetett világ' térén el széledett emlékeit, nyomozván, 's szerentséssen feltalálván viszsza téritettem: ön életem, 's vagyonom áldozattyával igy, a' tőlünk eltünt-feledett-mármár kihalt 's temettetett magyar hajdankort új életre virrasztottam. W. Jankovich Miklós. MDCCCXXX." A mondat tudálékos, nyakatekert, alig érthető; éppúgy pózol, mint a modell. Gyenge kép, rossz fogalmazás. Ki gondolná, hogy talán minden idők legnagyobb magyar műgyűjtőjét látjuk magunk előtt. Ez az image rögzült Jankovich Miklósról. Már az előtt a szűk réteg előtt, aki egyáltalán hallott róla. Jankovichról ugyanis, akinek gyűjteményei tették valóban nagy múzeummá a Nemzeti Múzeumot és naggyá a múzeum könyvtárát, az Országos Széchényi Könyvtárat, s akit ezért Széchényi Ferenc mellett joggal tekinthetünk a Múzeum második alapítójának, szóval épp őróla alig tudunk valamit.