Játsszunk együtt! [antikvár]

Éppen tíz évvel ezelőtt, fiam születésének évében írtam ezt a könyvet. Több kiadó is visszautasította, mondván, szükségtelen munka. Gyes-szindróma nincs, és a szocialista közösségformálásnak úgysem ez a módja. Pedig akkor sem voltak és most sincsenek ilyen hangzatos céljaim. Gyakorlati ember lévén, a napi életem során tapasztaltak indítottak e könyv megírására. Akkoriban a lányom már ötéves volt. Születése előtt, illetőleg a két gyerek születése között is gyermekorvosként dolgoztam. Mind anyaként, mind szakemberként szoros kapcsolatban álltam fiatal, kisgyermekes anyukákkal. Nap mint nap tapasztalnom kellett, hogy mennyivel kevésbé bíznak önmagukban ösztönös anyaságukban, mint a könyvek, a televízió, a szomszédok és a szakemberek tanácsaiban. Nem rendelkeztek azokkal az alapvető ismeretekkel sem, amelyek segítségével a nők évszázadokon át tudtak gazdálkodni, beosztani, gyermeket gondozni, beteget ápolni, más szóval életet teremteni és megtartani maguk körül a családban. Ők maguk is bölcsődében, óvodában nőttek fel, s mint ahogy befőzni sem tanultak meg, ugyanúgy arra sem volt modelljük, hogyan lehet kicsi gyermekekkel együtt élni, tenni-venni, mellettük életet szervezni, s azt még élvezni is.