Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
A VILÁG SOKSZÍNŰSÉGE - A FÉNYKÉP EGYSZÍNŰSÉGE
A világ sokszínűségét, polikrómiáját a fénykép egyszínűséggel, monokrómiával adja vissza. Ha a kép napfénypapíron készült vagy műfénypapiroson, de azután színező eljáráson ment keresztül, akkor a valóság sok színe helyett a barna szín különböző világosságú fokozatait, tónusait kapjuk, műfénymásolatokon pedig a szürke szín árnyalati skálája helyettesíti a sokszínűséget.
Egyszerűsítve és általánosítva úgy mondhatjuk, hogy a fényképezés a fekete-szürke-fehér színekkel való ábrázolás mestersége és művészete. A fényképi látás olyan, mint a színvak ember látása. Vagy mint a kutyáé! A kutyákról ugyanis az újabb fiziológiai kutatások kiderítették, hogy nem látnak színeket, hanem csak tónusokat.
Mindenki tud már arról, hogy a színes fényképezés feladatát is megoldották. A mozaikraszteres eljárások, a Lumiére-féle autochrom, az Agfacolor, a Dufaycolor, a lencseraszteres eljárások, mint a Kodacolor, vagy az új többszínréteges eljárások: a Kodachrom és az új Agfacolor, lehetővé teszik a színes diapozitív-képek fényképezését, a háromnegatívos háromszűrős pigmenteljárások pedig a színes papírképek készítését is. Mindezek azonban nem jelentik a színes fényképezés feladatának teljes és gyakorlati megoldását, részben diapozitív voltuk, részben pedig költségességük és nehézkességük miatt.