Kígyók, békák [antikvár]

„Kígyót-békát kiált rája" - mondjuk arról az emberről, aki minden rosszat ráfog a másikra. Könyvünk címében meghagytuk e szólásmondásban meggyökeresedett sorrendet, noha a szakember, a herpetológus a fejlődéstörténeti rendhez igazodik. Mi is ezt a rendszertani sorrendet követjük könyvünkben. Röviden ismertetünk valamennyi hazai kétéltűt és hüllőt, hiszen e két osztályból mindössze harminc faj, alfaj és néhány szinvariációs alak él nálunk. A hazaiakon kívül bemutatjuk a környező országokból azokat a legismertebb fajokat is, amelyekkel a turista a leghamarább összetalálkozhat, vagy amelyeket hazahozva a terráriumában tarthat. A hazai fajok között sok színpompás is akad, mint a nász-ruhás tarajos gőte vagy a nefelejcskék torkú zöld gyík. Legtöbbjük a káros rovarok és rágcsálók fogyasztásával nagy hasznot hajt. Ezért az ingyenes és hasznos tevékenységükért természetvédelmünk valamennyiüket felvette a védett fajok listájára. Még a két mérges - de rágcsálókat pusztító - viperafajunk számára is jelöltek ki védelmi területeket: a Bugaci és a Baláta-tavi Tájvédelmi Körzeteket, ahol még ezek sem gyűjthetők. A kecske- és tavi békák is csak különféle intézetek számára és nagykereskedelmi exportunk céljaira foghatók a halastavaknál. Színes tábláinkon külön feltüntetjük a hím külön a női iva-rú (9) egyedeket, ha a fajra az ivari kétalakúság (sexual-dimor-phismus) jellemző. Ezenfelül megtalálhatjuk a kétéltűek, továbbá a hüllők szaporodási és fejlődési módjait, valamint az egyes nemzetségekre jellemző pete-, illetve tojásrakatok megjelenési formáit s a fiatal (juvenilis) - az ivarérett egyedektől eltérő - alakokat is.