Bővebb ismertető
Fehér-Körös mellett végtelen füzesek, Szép mocsári tölgyek a parton díszlenek. Kanyarog a folyó, szétterül sok ága, Végül belefullad szittyós pocsolyába. Béka és madárhad versenyez benne, Mikor melyiknek van énekelni kedve. A folyó főága néhol, mint a patkó Behajlik; itt terem a harcsa s a compó. Másutt egyenesen fut, mint egy paripa, S roppant erővel a vízimalmot hajtja. Bálint Tibor: Véggyulavár ostroma 1566