Különlenyomat a Tarokkakadémia című tarokkszabálykönyvből (II. könyv) [antikvár]

Bevezetés az illusztrált tarokkhoz. Mint ismeretes a tarokkjáték már a XV-ik században elindult hódító útjára. Adataink szerint pedig a XVII-ik században Franciaországban már a mostani alakban játszották a tarokkot. Minden valószínűség szerint hazánkban a XVII- XVIII. században kezdett meghonosodni. Nálunk általában a XX-ashívásos, vagy másnéven Paskievicstarokk terjedt el szélesebb rétegekben. A huszashívásos tarokkjáték évtizedek, vagy talán évszázadok alatt alig fejlődött valamit. Talán az egyetlen játékalakzat, amivel fejlődött, a dupla játék volt. Ezt is csak szórványosan vezették be, mert a régi játékosok, mondjuk meg világosan: írtóztak minden újítástól. A természet örök törvénye, hogy minden változik ezen a világon, ami mulandó és emberi alkotás. A természetben nincs megállás. Csak fejlődés, vagy visszafejlődés van. Nekünk régi tarokkosoknak még a fülünkben cseng a huszashívásos tarokkjáték leggyakoribb licitálási alakja: Három, Kettő, Tartom, Pász. Ezt hallottuk százszor és ezerszer naponta. Ha valaki Egyet vagy különösen Szólót mert mondani, arra már a szomszéd asztal játékosai is felfigyeltek. Ez volt az egyik és talán legfőbb oka annak, hogy a tarokkot eddig általában egyhangú, sőt elvont játéknak nevezték - a más kártyát játszók.