Kutyák [antikvár]

A házi kutya (Canis familiaris) a legrégibb háziállat. Mintegy tízezer éve, a kőkor legvégén, az újkőkor elején bukkan fel önálló fajként. Egyenes és az emberhez önként csatlakozott őse - amint ezt a kiéli tudományegyetemen bebizonyították - egyedül és kizárólag a farkas (Canis lupus), de szinte bizonyos, hogy az egyéb kutyafélék - például sakál, coyote stb. - is szerepet kaptak az egyes fajták kialakulásában. Az ember jól kihasználta sokoldalú segítőtársát : vadászott, vagyonát őriztette vele, tereitette a nyájat, ellenségeire uszította, sőt egyes vidékeken a kutyahús még ma is kedvelt csemegének számít. Mint látjuk, elsősorban gazdasági hasznáért tartott az ember kutyát, s kizárólag használhatósága szerint válogatta ki a továbbtenyésztésre szánt egyedeket. Később határozottan elkülönítette egymástól az egyes fajtákat.A civilizáció, az egyre fokozódó városiasodás azonban jószerével megfosztotta eredeti hivatásától a kutyákat, és a gazdasági állatok közül-kénytelen-kelletlen-előléptek" a kedvtelésből tartott jószágok sorába. Ezzel azonban egy csöppet sem csökkent jelentőségük. Sőt! Talán soha nem ragaszkodtunk hozzájuk úgy, mint manapság. Ma már a kutya nem elsősorban munkájával, hanem megejtő lényével, hűségével lehet a városi, urbánus ember segítségére. Éppen ezért fontos, hogy ne csak szeressük, hanem megőrizzük, sőt ha lehet, továbbfejlesszük azokat a belső tulajdonságokat, melyek igazán társunkká teszik őket. A tenyésztés során érzelmeinket s a divatkívánalmakat vessük alá józan eszünknek. Magyarországon a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (Budapest XL, Fadrusz u. 11/a) irányítja a kutyatenyésztést, vezeti az ebtörzskönyvet, felvilágosítással és tanáccsal is szolgál a kutya iránt érdeklődőknek.