Kutyakönyv [antikvár]

Az ember és a kutya barátsága legalább tizennégyezer éve tart, de olyan elméletek is ismertek, melyek sokkal korábbra datálják a háziasítás folyamatának kezdetét. Tény, hogy a kőkorszakban keletkezett barlangrajzokon éppúgy felbukkannak a kutyák, mint az egyiptomi, vagy mezopotámiai ábrázolásokon, valószínű, hogy az ember eleinte vadászatra tartotta négylábú társait, ám fokozatosan felismerte a faj intelligenciáját és sokoldalú képességeit, ezért egyéb feladatokra is alkalmazni kezdte a kutyát. A személy- és vagyonvédelem, a csorda- és a házőrzés, illetve a terelés és a szánhúzás ősi munkatevékenységek, de a babilóniai, vagy asszír eredetű ábrázolások már harci kutyákat is felvonultatnak. Később katasztrófamentésre, halászatra, nyomkeresésre is alkalmaztak kutyákat, valamint egyéb különleges feladatkörökre is kiképezték az ebeket. Hajdanán a kutyák az ember segítői voltak, de az ebek többségét manapság már kedvtelésből, családi kedvencként, vagy sportcélokra tartják, ily módon őrizve és gazdagítva a régi barátságot.