Lovak [antikvár]

Részlet:"BevezetőFényképezni annyit tesz, hogy belső tekintetünket a külvilágra vetjük, és a fényképezőgép keresőjében azt a varázslatos pillanatot fürkésszük, amikor a kész kép egybeesik legmélyebben rejlő érzéseinkkel.Gabrielle Boiselle lovak iránti rajongása rendkívül erős, és igen mélyen gyökerezik: újra meg újra fellobbanó érzelmeit még mindig a csodálat és gyengédség jellemzi, annak ellenére, hogy munkája során számtalan évet töltött az állatok jelenlétében - ennyi idő alatt a lovakhoz való viszonya hűvössé és racionálissá válhatott volna. Gabrielle azonban szenvedélyes szerelemmel viseltetik a lovak iránt, és képes megérezni, mit gondolnak a világról, vagy megjósolni a reakcióikat, emellett azt is tudja, hogyan szóljon hozzájuk és érintse meg őket. Mély levegőt vesz, és ügy élvezi a beszippantott istállószagot, mint mások a virágok illatát. a sárban és trágyában lépked, hogy a kezével végigsimítsa a lovak sörényét, csókot leheljen meleg, bársonyos orrukra, átölelve az egyik állat nyakát. Megvakarja egy másik füle tövét, és közben a fejét a hátán nyugtassa, mintha az egy jóbarát biztonságot adó válla lenne. úgy beszél hozzájuk, mintha a gyerekei, bizalmas barátai vagy jókedvű társai lennének. Ezeket a termetes, érzékeny állatokat nem lehet becsapni: azonnal felismerik. ha valaki szereti őket, és a világuk részét képezi; ha valakivel szavak nélkül is beszélgethetnek; ha valakivel a hátukon nyaktörő vágtában törhetnek ki; vagy éppen gyengéd simogatást kaphatnak tőle. Kotorásznak a zsebében, összeborzolják szőke haját, orrukkal megbökdösik, rákacsintanak, és bátran átengedik magukat az érintésének.Az évek során a fényképészet csendesen meghúzódott e kapcsolat hátterében, de nem betolakodóként jelent meg, hanem inkább e kötődés felmagasztalásának és a többi lókedvelővel való megosztásának eszközeként és támogatójaként.Gabrielle-nek gyermekkora óta két fő szenvedélye van: a lovak és a fotózás. az előbbit édesanyja csepegtette belé, aki nemzedékek óta lovakat tartó és tenyésztő gazdacsaládból származott. Az utóbbira tizennégy éves kora táján talált rá, amikor édesapja megajándékozta első fényképezőgépével. maga a gondolat azonban, hogy lovakat fotózzon, sokkal később született. Fiatal korában újságíró szeretett volna lenni, és a lovakat a szabadidő és a pihenés területére száműzte. elhagyta a délnyugat-németországi Speyer városát. És Frankfurtba"