Lovasiskola [antikvár]

Családomnak meg nekem a lovak nem csupán az élet egy darabkáját, hanem magát az életet jelentik. Ez mindannyiunkra vonatkozik: Pamre meg rám, tizenéves Robert fiunkra, aki első díjugrató évében több érmet nyert, mint én az ő korában, sőt vonatkozik Pam édesapjára is, aki már nyolcvanéves, de hetente kétszer vadászlovaglásra jár, egész télen át. Körül lehet nézni az udvarunkban: a lovak egészsége és jó közérzete tőlünk függ, tehát számunkra mindig ők az elsők. Szívügyünk volt ennek a könyvnek a megírása. Mindig is szerettük volna megosztani másokkal azt az örömet, amit a lovak szereznek nekünk, és a tudást, amihez hozzájuttattak bennünket. Papírra vetettük hát Pammel a lovaglás elsajátításának alapelveit, felhasználva a kezdő lovasok oktatása, edzése és a lovak idomítása során nyert tapasztalatainkat, de azokat a kérdéseket is, amelyeket ismételten hallunk naponta, még gyakorlott lovasoktól is.