Magyar Horgász 1984-1985. január-december [antikvár]

A nyugati országok gazdasági válságának begyűrűzése hazánkban is nap mint nap érződik. Bosszankodunk az árak emelkedésén, de közben nagy intenz-ítóssal keressük a kiutat. A sok napi gond között jelentkezik oz autósoké is, hiszen nemcsak az üzemanyag, hanem a gépkocsi is drágult az elmúlt időszakban. És ami érdekes, mégis növekedett, növekszik oz új kocsitulajdonosok száma. Közte a horgászoké is, aminek — mint mindennek — megvan a magyarázata. A szabadidő egészséges, hasznos eltöltése egyre több embert csábít a természetbe, különösen a vizek partjára. Igy aztán péntek délutánokon, szombat reggeleken egyre több gépkocsi csomagtartójába kerülnek be a horgászfelszerelések, a csali, s indul a csalód, o baráti társasóg. A vizekhez vezető utak pedig egyre színesebbé válnak. Közbeeső állomáso'kon a családtagok betérnek egy-egy helyi múzeumba, skanzenbe, megtekintik a történe^lmi, népművészeti látnivalókat, vagy éppen a horgászni kívánó családfőt teszik le a horgásztanyán, a feleség, gyerek halad tovább, 'nagyszülőkhöz, rokonokhoz. így van ez rendjén, egészen addig — míg be nem dögliik a kocsi. Ha nincs segítség, fuccs a kellemes hétvégének. Éppen ezért különös örömmel üdvözölhetjük azt az együttműködési megállapodást, amely a Magyar Autóklub és a Magyar Országos Horgász Szövetség között jött létre, s amelyet a közelmúltban írt alá Balogh Tibor és Keszei Károly főtitkár. Ezzel olyan szervezettel alakult ki újabb horgászkapcsolat, amely oz ország több mint egymillió autótulajdonosának csoiknem egyharmadót segíti szolgáltatásaivol. Nemcsak a jól ismert ,,sárga angyaloival", hanem balesetmentes, üzemanyag-takarékos autózásra neveléssel, horminc-hat motordiagnosztikai, fogyasztásbeálJító és egyéb szolgáltatást nyújtó műszaki állomással, évente tíz-tizenkétezer gépjárművezető kiképzésével járul hozzá a biztonságos üzemeléshez, közlekedéshez. Az egyezmény aláírásával százezrek érdekeit képviselő szövetségek nyújtottak baráti, segítő kezet egymásnak. A kézfogásból a jövőben mindkét fél érdekeit figyelembe-véve közös céloik, feladatok adódnak. A motorizáció fejlődése, 0 közlekedési morál javítása kívánja, hogy minél több autós és motoros tegyen az Autóklub tagja. Ehhez jelentősen hozzá tud járulni a MOHOSZ, hiszen egyik fő feladata a bel- és külföldi horgászturizmus fejlesztése, a negyedmillió hazai és a sok külföldről érkező horgász kulturált horgászatának biztosítása. Éppen ezért a megyei intéző bizottságokon keresztül vállalja: elsősorban a horgászok között megkezdi a szen/ezést, hogy minél többen lépjenek be az Autóklubba. A másik fél ugyanakkor vállalja klubirodáiban a horgászszövetség propaganda anyagainak terjesztését, a napi területi horgászengedélyek árusítását, segíti ó megyékben már meglevő és alakuló vándorhorgász klubok autós túróinak szervezését. Utazási Szolgálata megvizsgálja annak lehetőségét, hogy a MOHOSZ által kijelölt horgósztanyáikat a hazai és a külföldi autós turizmusba bekapcsolja, azok kihasználását elősegítse. Az aláírás óta már elkészült a program Is, amely meghatározza a feladatok végrehajtásának módját. A horgászok és outósok barátkozása ezzel nem ért véget, az aláírás nem a folyomot befejezését jelzi. Az egyezmény zárodékában ezt olvashatjuk: ,,A felek az együttműködés tapasztolotait minden év végén értékelik, s meghatározzák a következő időszak feladatait, a fejlesztés Irányát." Üj lEtensejek a Irorgaszmozgalomlian Év végi beszélgetés Keszei Károllyal, a MOHOSZ fötitl(árával Arra kértük Keszei Károlyt, a MOHOSZ főtitlcárát, vállalkozzon egy „év végi" beszélgetésre. ¦ Tavaly ilyenkor még úgy véltük, hogy a horgászmozgalom számszerű fejlődése megáll, sőt ellenkező előjelűre fordul. Mit mutatnak most a tények? Pontos számokat természetesen még nem tudok mondani, de az már bizonyos, hogy tavalyi aggodalmainkat az élet nem támasztotta alá. 1983-ban is alakult húsz új horgászegyesület, mégpedig — örömünkre — elsősorban mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban. Jó dolog, hogy egyre többen horgásznak azok közül is, akik a természethez egyébként a legkö-?elebb élnek. Nem torpant meg a számszerű fejlődés sem: 1983-ban az összlétszám mintegy 10—12 ezer fővel gyarapodott, tehát határozottan elértük, kicsit felülmúltuk a „bűvös" negyedmilliós létszámot. Milyen kategóriákba dott a létszám? gyarapo Voltaképpen valamennyiben. Mintegy hatezer új felnőttet és 3—3 ezer új ifit és gyermeket üdvözölhetünk sorainkban. Legjobban a gyerekeknek örülünk, hiszen ebben a kategóriában az emlékezetes korhatár-módosítás óta stagnált vagy határozottan csökkent a létszám. Most viszont félreérthetetlenül növekedett. Mégpedig a módosított korhatár mellett. Év közben sokan javasolták, hogy nyúljunk hozzá a kérdéshez, de ehhez a halászati törvény végrehajtási utasításának módosítására lett volna szükség. Illetékesek úgy találták, hogy ez még korai volna, az idei lesz az az esztendő, amikor a végrehajtási utasítással kapcsolatos összes vitatémákat áttekintjük, és esetleg módosításra is sor kerül. ¦ Az Idén tehát változatlan marad a korhatár? Igen. Gyermekjegyet az idén is a tíz éven aluliak válthatnak. Ezt azonban nem tekintjük véglegesnek. Különösen azért, mert a mai megoldás az egyesületeket nem teszi érdekeltté abban, hogy alaposabban foglalkozzanak a gyerekekkel. Ez viszont veszélyezteti az ifjúsági, végső fokon pedig a felnőtt-utánpótlás tervszerű biztosítását is. ¦ Remélem, nem akarjuk gyerekek esetében is kikötni az egyesületi tagságot? Nem. erről azért nincsen szó. Ügy gondoljuk, hogy a „boldog gyermekkor" határát a régi 14 esztendős küszöbre állítjuk vissza. A gyermekjegy továbbra is érvényes lenne az összes természetes vizekre, a saját vizekre azonban csak az egyesület külön pecsétjével, esetleg egy mérsékelt árú kiegészítő területi jeggyel együtt. így az egyesületek- nek már nem lenne közömbös az, hogy hány gyermek horgászik szervezeti kereteik között, ¦ A másik izgalmas kérdés a fogási eredmények alakulása. A főtitkár tud már erről valamit mondani? Abban bizonyos vagyok, hogy 1982 őszén, illetve 1983 tavaszán valóban bekerült a vizekbe az a telepítés, amelyről a jelentések szólnak. Abban azonban nem vagyok bizonyos, hogy ez a fogási eredményeken is megmutatkozott. Most, amikor beszélgetünk, a fogási naplókat még be sem küldték a horgászok, az előzetes értesülések pedig végletesek, ezekre tehát nem alapozhatunk. Volt egy viszonylag jó tavaszunk, majd egy rendkívül kellemetlen, aszályos, alacsony vízállású nyarunk. Ezt egy rövid, kedvező őszi fogási időszak követte. Csak a számok mutatják tehát majd meg, hogy végül is mit fogtunk. ¦ Sokan aggódtak a természetes vizek fokozott halasitása láttán. Attól féltek, hogy ez a drága hal eltűnik majd az élő Dunában, Tiszában, más vizekben. Én személy szerint annak harcosa vagyok, hogy az élő vizekbe is kerüljön utánpótlás, a kiadott területi és napijegyek, illetve a halászok fogásának megfelelő arányban. Hallottunk is már olyan híreket, hogy a telepítések nyomán a Dunában ismét fogják a kecsegét, másutt gyakrabban találkoznak balinnal, hogy hellyel-közzel az élő Tiszában is gyakoribb vendég már a ponty. Ezek azonban még csak előjelek. Gondolom, néhány esztendő szükséges ahhoz, hogy dokumentált, felelősségteljes véleményt mondhassunk erről a kérdésről. Én optimista vagyok, ¦ Beszélhetünk-e a horgászmozgalomban újnak számító jelenségekről? A leghatározottabb jelenség a gazdasági viszonyok szigorodása, de ez sajnos már nem is olyan nagyon új. Üdvözölni kell viszont azt a tü- wmm netet, hogy a horgász kollektívák," az egyesületek, az intéző bizottságok egyre változatosabb módszerekkel igyekeznek az új viszonyokhoz alkalmazkodni. Ezúttal csak egy témáról, a közösségi munkáról szólnék. Hovatovább általánossá válik, hogy a tanyával, egyéb vagyonnal vagy önálló vízterülettel rendelkező egyesületek a kisebb feladatokat : társadalmi munkában igyekeznék megoldani. Egyrészt, mert nem kapnak szakiparost vagy napszámost, másrészt mert így több pénzük marad halasításra. Amennyiben ezt a közösségi munkát az egyesületi demokrácia kereteit betartva irányozzák elő, mi itt az Október a. utcában ezt a módszert csak helyeselni tudjuk. ¦ Az anyagi viszonyok szigorodása nem jár azzal a veszéllyel, hogy az egyesületek túlságosan „zsugorlak" lesznek? Ez a veszély fennáll, de az egyesületek azért mégsem elsősorban gazdálkodó" szervezetek, nem vállalatok, Tudják és döntéseikben érvényesítik: működésük célja és értelme elsősorban annak egyengetése, hogy tagjaik minél kellemesebben, eredményesebben töltsék szabadidejüket, Ezt az állításomat bizo-njítani is tudom. A fővárosi tagok például elsősorban „bérhorgászok", hiszen egyesületeiknek nincs vagy alig van saját vizük. Ezt úgy is érthetnék, hogy a halasítás nem az ö problémájuk. És mit látunk? A Nagybudapesti Horgászok Egyesülete 1983 őszén saját pénzéből, önként, félmillió forintot adott a Délegyházi-tavak, a Cikolai-tavak, a Velencei-tó halasítására. Mivel tagjai elsősorban ezeket a vizeket látogatják. Félmillió forint persze nem oldja meg a felsorolt vízterületek népesítését, de mégis jelentős összeg, mert száz mázsa halat lehetett belőle vásárolni. ¦ Kialaknltak-e már az 1984-es esztendőre vonatkozó elképzelések? Részleteiben még nem. Van egy erős elhatározásunk, amit betartunk ott, ahol mi a döntés helyzetében vagyunk, tanácsolunk ott, ahol a határozatot kisebb kollektívák hozzák meg. Ez pedig annyi, hogy 1984-ben mi ne legyünk azok között, akik árat emelnek. Esetleg lesznek helyek, ahol a tarifák változtatását nem tudják tovább halogatni, de én bízom abban, hogy a horgászat közvetlen anyagi terhei ebben az esztendőben lényegesen nem változnak. Sajnos persze, a horgászatnak sok olyan járulékos Költsége van, amelyek alakulásába mi nem tudunk beleszólni. Sok lesz ebben az esztendőben is a részfeladatunk — ezeket tételesen itt talán nem sorolnám fel —, de „mindösszesen" úgy gondolom, a siker reményében kívánhatok eredményes esztendőt, ¦ Mi pedig ezúttal eltérUnk a szokásoktól, az interjú végén nem a beszélgetést köszöntjük meg, hanem a MOHOSZ főtitkárával együtt kívánunk minden magyar horgásznak boldog új esztendőt! Földeáki Béla