Magyar Horgász 1995-1996. január-december [antikvár]

Egy esztendő után Az újjáalakult országos szövetség egy esztendei működésének mérlegét vonta meg a MOHOSZ választmányának novemberi, kibővített ülése. Milyen irányban indult el a szervezet, megtette-e mindazt, amit meg lehetett, meg kellett tenni, hogy a szabadidő e kulturált, hasznos eltöltéséhez kellemes, eredménnyel is kecsegtető, élménytadó lehetőségeket biztosítson ; szükség van-e, s ha igen milyen pályamódosításra, Hasznos volt-e az újjáalakítás, me^érte-e a sokszor éles vitákba torkolló, nehéz előkészítő munka a ráfordítást? Ilyen, s ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatták a tagszervezetek és az országos szövetség vezetőit. A tanácskozás mindenesetre úgy értékelte, hogy az újjáalakult MOHOSZ, amely időközben az 1993-be-lihez képest két új szervezettel is gyarapodott, a szervezeti korszerűsítés, a mostani jogi-gazdasági körülményekhez való alkalmazkodás, a horgászvagyon rendezésének irányába indult. Nem zökkenőmentesen, nem sima menetben, nem kitérők nélkül, s ha még nem is mindenben a gyarapodás vágányán, ám a tagszövetségek nagy többségének megítélése szerint jó úton, S talán éppen ezért eme mérleg-készítő tanácskozáson nem is születtek „látványos" döntések, pályamódosító elhatározások, mert általános vélemény szerint nagyobb változtatásokra most nincs szükség, A tanácskozás légköre biztató: nyugodt, az összefogás hasznosságát vállaló munkára sarkallhatja a szövetségek vezetőit, beleértve természetesen az egyesületi vezetőket, s mindazokat, akiken az múhk, hogy a horgásznak, miután összerámolja felszerelését, s utazik, gyalogol, evez vagy sátoroz, egyedül, családjával vagy barátaival - a fogásra is növekvő (és ha lehet, ne nagyon, vagy legalábbis csak az elvisel-, hetőség határáig dráguló) lehetősége legyen. Ahogy a választmány ülésén elhangzott: jobb legyen a horgászcikkellátás, több legyen a hal, nagyobb a fogás. Az országos szövetség megalakulásának 50. évfordulóját ünnepU rövidesen. Méltó ünnepség-sorozat-tal kíván megemlékezni a horgászok összefogásának megvalósulásáról, az országos horgász-szervezet félévszázados működéséről. Ezzel kapcsolatban a választmány tanácskozásán elhangzottakat, s elhatáro-zottakat hadd egészítsük ki jeles horgászunk-halá-szunk. Hermán Ottó szavaival: „Önként reá jövünk, hogy ne csak horgásszunk, hanem gondoskodjunk arról ís, hogy mindig horgászhassunk ; találjuk el a helyes arányt a szaporodás és a fogyasztás között. Mihelyt egy nemzet körében sokan gondolkoznak így, sokan szerzik meg tisztán e meggyőződést: a halgazdaság virágzásnak indul, és ezt azután megérzi a közvagyon is; de nemcsak abban, amelyet pénzben lehet kifejezni, hanem a legbecsesebb vagyonban, az egészségben is." A TARTALOMBÓL horgAszvizeink A Várpalotai-tó (Józsa Benő) 32 MÓDSZEREK, FOGÁSOK Domolykóra horgászom (Páskándy János) 4 Busa-vjlágrekord 10 Nádi horgászat (1) 20 zsinórral (Gyulai Ferenc) 35 Jaszkózás 15 RAGADOZÓ HALAK Legyezés: Dzsungel-legyczés (Kövi Gábor) 16 Tiszai balinólom (Botár Gábor) 16 Kecsege-tok a pécsi tóban 19 Pergetés: Januari balinok (Bokor Károly) 24 FELSZERELÉS, CSALÉTEK Építsünk ministéget (Döme Gábor) ig Periszkóp: újdonságok a boltokban (Várhelyi László) 44 HAZAI VIZEKEN Tiszai emberek (Hunyady Attila-Juhász Gyula) 26 Vutükörre írt őszi kep (Matula Gy. Oszkár) 36 ,.0, mely sok hal terem "? - interjú Bíró Péterrel „ a balatoni halakról (Zákonyi Botond) 40 SZÖVETSÉGI ÉLET Hírek 39 IROD^LOM^' (Fűrész György) 52 HORgÍ^Z^Lá^"^ (H. rész) 22 Távoli vizeken 14 VERSENYHORGÁSZAT Katus Gyula, a háromszoros bajnok (Szarka László) 30 Versenynaptár 1995-re 39 Várható haljarás 12 Horgásznaptár 1995-re 28 1995. évi szolunáris tábla 45 A Magyar Horgász 1994. évi tartalomjegyzéke 46 Az olvasóé a szó 51 A Magyar Horgász konyhája 53 A dmtapon: Vártietyi László felvétele Bokor Károly irása a ragadozó őn téli sportos pergető borgaszatarol szol. (24. oldal) A nádi horgászat nem egyenlő a nádi pontyozással. Erről szol Domonkos Imre e számunkban induló sorozata. (20. oldal) Sícrktulósrá « kiadó: 1066 Budapest, Mozsár u. 8, Telc-foS: Telef«: I32-955rL«yélcím: 1373 Bu- dapat, Pf. 611.1 ilvétei; 132.5315/31 ID. HŐrgász Ftarteiló: SZAUV FERENC. Ví^'^w^öiZákonyiBolond.Tervízöszerkeszló:Virhe1yiIiszló. ^ , S,™ !TÍ'"™'' ""y. D»""'» M™ GáborjFiiai»F;™ 53 7.",'.''*¦ ""'"'li Sindor, Kivi Oébor, M.liil. Oy. O.zkár, örlty too, PoHnily J>™. TSle tl™. SwtolSséji Már: F.tte Mdud. ÍSfS '."í'^«!''"®!»: dr. VAROA MIKLÖS. A biiolBig ugjii: MoMsko Év., N.gy Sí. Ftrat. S»! linr., Vid Jóoef, Z»!" ¦ M.gy„ Omigoi Hofgái aövtiij. Ftlelí! ki.36: DR. ORBAN FERENC ElóGKInbra (erjeszti i Magyar Posta. Teijtsiti a Budapesti Hiilakenskedelmt Rt.; a Nemzeti HirlapkereskedefiiiiRt.,ésaregioiiállsrészvénytámságok:aColorKfl,azE(traHírRt.,aMedvesz KII., a New Press Kft., az R-Press Út., valamint a kiadó, Elófizethetó bármely kézbesítő -talban ís a kézbesítőnél __________díj egy évre 720 Ft. Küllőidre: közvetlen szomszédns oiszágokba egy évre lOOB Ft, egyéb országokba \m Ft. Egyes siám ára 65 Ft, előfizetve 60 Ft. Megjelenik havonta. Zrinyi Nyomda, Bndaoest. 95.2523/01-66-22 Feltlós vezető: ORASSEUV ISTVÁN vezérigaígató HUISSN01!3-21l2,lnde.:25S79 Minden jog fenntartva. © MAGYAR HORGÁSZ, 1995. Magyar Horgász 1995/1 3 Domolykóra horgászom A „horgászhalak" között sokan részesítik nagy megbecsülésben a domolykót. Igy vagyok ezzel jómagam is, de nem csupán horgászként, hanem „halas" szakmabeliként is. Rendszertanilag a pontylelék családjába tartozik. Annak közismerten „legragadozóbb" tagja a bálin, de utána rögtön a domolykó következik, még ha a jászról is tudjuk, hogy olykor elkapja a kishalat, no és alkalomadtán a márna is fogyaszt halivadékot. S a ragadozó domolykó gyümölcsöt is fogyaszt! Külsejét igy írhatjuk le Hermán Ottó után: Feje nagy, felülről tekintve széles (innen kapta nevében a „fejes" jelzőt - a szerk.), a száj öblös, csúcsbanyíló. Színe hátfelén feketés vagy barnászöld, oldalai ezüstösek, a szemcsillag aranysárga. Jellemzését idézzük: „A fejes domolykó fürge, ügyes és óvatos hal, mely ifjú korában a hegyi vizekben igen magasra felhatol; nagyon falánk, úgyhogy felcseperedve békázik, s ha szerét teheti, egerészik is, különben rovarevő a folyóvizet szereti, de azért ott van elevenebb vizű tavakban, sőt a hévizek árkaínak még melegebb részeiben ís. A horgászok élénksége miatt kedvelik." Legközelebbi rokona a sokkal ritkább nyúldo-molykó, ettől biztosan megkülönbözteti többek között az, hogy annak farok alatti úszója homorú, míg a fejesé domború. Ha vissza akarok emlékezni első találkozásomra a domolykóval, akkor a negyvenes évek elejére kell gondolatban visszaszállnom, amikor is gyermekként szüleimmel Parád-Csevícén nyaraltam néhány hétig. Már kissrác koromban bolondja voltam a víznek, halnak, horgászatnak. Mivel azonban odautazásunk előtt nem tudtam, hogy szállásunk (egy panzió) közelében patak folyik, horgásíelszerelést nem vittem. Szüleim alig tudtak elcsalni egy-két környékbeli kirándulásra, mert naphosszat a patakot bújtam. Előbb észrevettem, hogy rák él benne. A panzió m ¦A- konyhájából kunyerált csirkebéllel kicsaltam az alámosott partok alól a szép, nagy rákokat, azután fokosom fejével torukat a mederfenékhez szorítva, a patakba lépve vettem ki őket. A panzió konyhája jóvoltából ott ettem először rákot. No de hogy jön ide a domolykó? - kérdezheti a nyájas olvasó. Bocsánat a kitérőért, természetesen a patakot jána halakra is felfigyelhettem, persze, hogy elkapott a horgászláz. Madzag és suhogó vessző még akadt volna, parafa dugó is úszónak, de nem volt egy fia horgom sem. Akkoriban még nem volt majd' minden faluban horgászbolt, mint ma, legcélszerűbbnek látszott a horgot Pestről beszerezni. A Rákóczi úti Major vasbolt volt akkoriban a legnevesebb horgászcikket forgalmazó cég, azt már ismertem. Apám tanácsára egy borítékba egypengős bélyeget tettem, és a kísérő levélben gyöngy-gyermekbetűimmel nagyon szépen kértem, hogy küldjenek néhány kisebb horgot. A válasz nem késett: postafordultával megérkezett néhány selyemhemyóbél elŐkére szerelt horog. Hurrá, mehettem horgászni! Kiszemeltem egy kiöblösödő, mélyebb helyet a patakon, s a parti kövek alól szedett gilisztával elkezdtem horgászni. Több mint fél évszázad távlatából kevés részletre emlékezem. Akkor még kevés halat ismertem, azokat is elsősorban a Balatonból. Az bizonyos, hogy a napi zsákmány egy része domolykó volt, más része petényi máma vagy/és valamelyik küllőfaj lehetett. Az időjárás száraz volt, a patak vize napról napra tisztább, átlátszóbb, a halakat már látni lehetett a horognál a vízben. Egyre nehezebb volt a domoly- kót horogra csalni, noha a csalit szöcskére váltót-' tam. Ekkor ismertem meg a domolykó éberségét,' Aztán az évek múlása közben ami kevés horgászkönyv akkoriban, serdülő korom elején kapható volt, azt szüleim megvásárolták: „Károsabb szenvedélye is lehetne a gyereknek!" mottóval. így jutottam hozzá Dobó Ferenc nagyszerű „Sporthorgászat" című könyvéhez (2. kiadás, 1942), amely ma is a legbecsesebb tagja az immár könyvtársor terjedelmű szakkönyvgyűjteményemnek. A csodálatos horgász-ízességgel megírt könyvet olvasva visszaemlékeztem előbbi sráckori élményeimre. Nem hagyott nyugodni az az óvatosság, amit a letisztult vizű patakban a domolykónál tapasztaltam Akkoriban két nyáron ís egy-egy hónapot töltöttünk Csíkban, Tusnádfíirdőn. Az üdülőhely lábánál, a völgy mélyén folyik az Olt, akkor szép csuka-, paduc-, márna-, no és domolykóállománnyal. A másik három fajból ís sikerűit olykor-olykor fognom, de eredendően a domolykó horgászata izgatott. Nem elégített ki az, hogy a szabadstrand céljára duzzasztott folyó gátja alatt gilisztával márnára fe-nekezve, egymást váltva domolykó is kapott. Erősen izgatott a domolykónak sportszerűbb módon történő horogra csalása. így jutottam a műlegyek ejtegetéséhez. A módszer nem a pisztrángozáshoz használt, ahhoz felszerelésem sem volt. A „bokorközti ejtegetés" módszerét Dobó könyvéből merítettem: „ A szélmentes, derült, napsütéses meleg nyári napokon az egynegyed-másfél méter mélységű alámosásokban fedezékekbea bővelkedő partol-dalakat vagy azokat a helyeket keresik fel, ahol a nagyobb fák ágai a vízbe hajobiak. Ezeken a helyeken kisebb-nagyobb rajba verődve, egészen a víz színéig emelkednek s a folyásban ide-oda portyáznak : lesnek vízbe hulló vagy már alámerült, az erős folyás által elragadt rovarfélékre. Azonban annyira óvatosak, hogy már az is elég, hogy a mélybe ereszkedjenek, ha a nap elé kerülő felhő, a szél által meghímbázott lomb vagy a parton megjelent horgász árnyéka rájuk esik Ezzel a viselkedésükkel legjobban elárulják a legyes, ejtegető bokorkö-zöttí horgászat szempontjából különösen jónak mondható horgászhelyüket Különösen a nyári évszak derült, napsütéses oapjam nehéz a domolykót horogra kapni. Ha a víz ebben az időben még átlátszó, tiszta is, művészetszámba megy egy-egy domolykót zsákmányolni " Nos, második tusnádííirdői nyaralásunkra már szereztem közepes nagyságú, tehát a pisztrángozáshoz használtaknál nagyobb, a balínólmos szerelékeken ma használtaknál kisebb műlegyeket. Az eredményről boldog büszkeséggel adhattam számot az akkori horgászlap 1943. novemberi számában, 15 éves koromban. Kezdő, de örökre felejthetetlen lépéseimet a tus-nádfurdői vasútállomás feletti fahíd aiatt, a jobb parti, víz fölé nyúló bokrok között tettem meg, az Oknak egy csendesebb folyású szakaszán. A terepet eszményinek véltem az imént Dobótól idézett „bokorközti ejtegető horgászathoz". Leírása szerint ehhez természetes csalit (cserebogarat, tücsköt, lóte-tűl, döglött békát) használhatunk, amit a növényzet közé dugott botról ejtünk a víz színére és ott táncoltatjuk. Nos, azon a szép, napos júliusi délutánon én Domolykók birodalma az Ipoly-mentí fák lombsátra alatt (a szerző felvétele)