Magyar Horgász 1997-1998. január-december [antikvár]

ÖTVENÉVES a iMagyar ^HorgászJubileumhoz érkeztünk. Kereken ötven esztendővel ezelőtt, 1947. januárjában jelent meg a Magyar Horgász első száma, mint az újjáalakult Magyar Országos Horgász Szövetség hivatalos lapja.Ritka esemény egy lap életében ilyen évforduló. Emlékezésre méltó ünnep. Nemcsak itthon, hanem kontinensünkön is a legrégibb folyóiratok közé tartozik. Elődje, a Sporthorgászat, amely kezdetben a legnagyobb horgász egyesületnek, a Budapesti Sporthorgászok Egyesülelének, majd később az országos szervezetnek volt lapja az 1925. évi indulás után, már három éve szünetelt, amikor 1946. december 15-i ülésén a MOHOSZ közgyűlése ú^ döntött, hogy a szövetség lapja januárban jelenjen meg, és mint az az első oldalon is olvasható, valamennyi tag (tizenhétezren voltak ekkor) ingyenesen, ponto-. sabban a tagdíj részeként kapja meg. A szövetség hivatalos ténykedése, a bővülő horgásztársadalom szervezése kétségtelenül minden horgászt érintett és érdekelt akkoriban is. A horgászéletnek pedig számos olyan mozzanata, eseménye van, amely alkabnat ad érdeklődést keltő hírek, cikkek megírására a Magyar Horgászban" - fogalmazta ekkor a nemrég elhunyt Vígh József, aki sokáig volt a lap főszerkesztője.Természetesen kezdettől fogva nem csupán ezzel foglalkozott lapunk. A szépirodalmi cikkek mellett, mint azt mostani számunk 21. oldalán kezdődő jubileumi összeállításunkban is olvashatják a Ma^ar Horgász első szerkesztője, Berényi János tollából: horgászati lehetőségekről, módszerekről, eszközök készítéséről, újdonságokról, taláknányok-ról, a vizek állapotáról, kkándulási lehetőségekről szóló tudósításokról értesülhettek a horgászok. Azaz mindarról, ami a horgászt érdekli, foglalkoztatja.Nemzedékek sora tanulta-tanulja lapunkból a horgászat fortélyait. A halak, a víz, a természet, és környezetünk szeretetét. A horgászok összetartozását, barátságát, egymás tiszteletét. A sportszerű horgászatot, a nemes vetélkedést, a horgászerkölcsöt, az emberi tartást. A tizenhétezres példányszámmal induló Magyar Horgász azóta a legnagyobb példányszámú, legnépszerűbb hazai hobbilap lett, s a HORGÁSZÚJ-SAG" név mellé becenevet is kapott, ő lett a MAHOR. Szerzői mindig is a hazai horgász szakirodalom legkivá-lóbb képviselői voltak. Antos Zoltán, Berényi János, Farkasházy Tibor, Rácz Elemér, Szalkay Béla, Szász Imre, Vígh József, Zabos Géza - találomra kiragadott, mindannyiunk előtt ismert nevek. A Magyar Horgász szerzői ma is a hazai horgász-szakirodalom legjelesebb művelői. Közöttünk vannak még a régiek, a - talán nem haragszanak meg rám a kifejezésért - na^ öregek, akik reményeink szerint még nagyon sokáig írják meg horgász-tapasztalataikat, valamennyiünk okulására. Közben, éppen a Magyar Horgászon, felnevelkedett számos olyan, már a fiatalabb nemzedékhez tartozó újságíró, szerkesztő, szakíró, akik nemcsak, hogy méltóképpen folytatják, hanem szakértelmükkel méginkább kiszélesítik a Magyar Horgász hagyományait.A lap az első számok óta természetesen nagyott változott. Alaphivatása viszont ma is ugyanaz: egymás okulására közkinccsé tenni a hazai és külföldi horgászok tapasztalatait, segíteni a sport-szerű, becsületes horgászatot. Első évfolyamainkban kiváló horgászok irták le tapasztalataikat, ismereteiket. Szélesebb látókörű lett a Magyar Horgász, s az utóbbi néhány évben kialakult gárdája szakértelmével, horgászatszeretetével törekszik az olvasónak, a horgásznak olyan korszerű ismereteket átadni, amelyek minden horgász javára lehetnek. Természetesen mind a horgászat, mind az újságkészítés technikája is na-^ott fejlődött első számunk mejelenése óta.Meggyőződésünk, hogy a többszázezres horgásztársadalomban, ha egymás tisztelete, az igazi emberi értékek és teljesítmények tisztelete lesz az uralkodó, hozzájárulhatunk ahhoz is, hogy ez az élet más területein is ugyanígy legyen. Különösen fontosnak tartjuk ezt most, a mai változó, eltorzított értékrendű világunkban.Gondoljunk arra, hogy a pompás szórakozásunkkal, szenvedélyünkkel most ismerkedők, vagy az utánunk következő horgászok is mennyit tanulhatnak, mennyi ismeretet szerezlietnek minden gondolatból, módszerből, amely a néma és rejtve élő halak olyan nehezen kifürkészhető életmódjának megismerésében, horogra kerítésében, az önfeledt szabadidő-eltöltésben, vizeink megóvásában, a horgászlehetőségek bővítésében, s a nemes ellenfél, a hal szeretetében segít.Hűséges - és tegyük hozzá: egyre növekvő - olvasótáborunknak pedig azt ígérhetjük, hogy továbbra is megteszünk mindent ennek érdekében. A Magyar Horgász olvasóinak ragaszkodása, bizalma, amit többek között leveleikből, telefonhívásaikból nap mint nap érzünk, lapunk versenyeinek-horgásztalálkozóinak népszerűsége, újságunk nemzetközi elismertsége kötelez bennünket arra, hogy törekedjünk továbbra is mindig a legjobbra, a pontosságra, hitelességre, tisztességre.Lapunk ötven évében benne van a horgászat történetének ötven éve. Mi, maiak, megköszönve olvasóink megtisztelő bizalmát, ezekkel a tapasztalatokkal felvértezve szeretnénk olvasóinknak továbbra is hasznos, szép - még szebb - érdekes lapot nyújtani.Hogy minden mostani és leendő horgásznak minél gyakrabban rezdüljön kapásjelzöje, s görbüljön a botja.szalay ferencMagyar Hors|á.u í97/1 3i j -TELI HTOEGBENA horgász a jég hátán ís megél és sügérben, süllőben, de főleg csukában reménykedhet a téli hidegben. A léki horgászat nagy előnye, hogy könnyedén megközelíthetjük a csuka rejtekhelyét. Mivel helyből, lesből támadó ragadozó, gyakran csak csónakból tudjuk becserkészni, a jégen viszont szinte a fejére állhatunk. Kis tavaink többségén tilos a csónak használata, (vagy éppen nekünk nincs) ezért a víz fölé hajló bokrok, bedőlt fák, nád- és sásfalak vízfelöli, csuka által lakott oldalát csak jégpáncélon tudjuk megközelíteni.A személyes indítékok mellett két oka is van, hogy mindig baráti társasággal indulok léki horgászaira. Első az egymásra (!) vi-gyázás, a másik a nagyobb terület meghorgászása. Minél szétszór-tabban, minél több léket vápjnk. A tavak mély, melegebb vize, a vermelöhelyek környéke is csukát, sőt süllöt rejthet. Am érdemes a nyári csukatanyák környékén is lyukat ütni, mert a bóklászó bodorkák az alászállt növényeken, a nád tövénél, partmenti bokrokon keresik szegényes téli táplálékukat, s nyomukban járnak az éhes ragadozók.Ahogy a lékek számával, úgy méretével sem szoktunk spórolni. Minimum 30 x 30-as lékeket vágunk fejszével. Inkább dolgozunk feleslegesen, mintsem elveszítsünk egy termetes csukát a lékfú-ró által kimart szük lyuk miatt. A jégvágó szerszámok jó nagy zajt csapnak, ami valóságos robajnak halhat a vízben. Érdekes, hogy ez a csatazaj mégsem zavarja a csukát annyira, mini azt várnánk. A Környei tavakon volt olyan esetünk, ho^ még csak a második lék vágásával kínlódtunk, mikor az elsőként kivágottban már kapásunk volt. A lékek közötti járás-kelés sem hal zavarólag a csenbe dermedt vízivilág lakóira. Talán csak árnyékunkra keU vigyázni. Amilyen vonzó le-hel a halak számára a sötét vízbe hatoló fénynyaláb, annyira zavarhatja őket annak hírtelen megtörése.CsukacsalogatásA csuka legkifinomultabb érzékszerve az oldalvonala, de látása is figyelemre méltó. Ezért - ha tehetjük - élő bodorkát, vörös-szárnyút, kényszerűségből lusta kárászt lüzzünk horgunkra. A jókora hármashorgon vergődő csalihal által kellett rezgesek előbb-utóbb eljutnak a környékén ólálkodó csukákhoz. Élettelen csalihal esetén mártogatassal próbálkozzunk. Látására egy nemrégen piacra került magyar illóolajjal próbálunk hatni (ez a csalogató, illatosító anyag a külföldiekhez hasonlóan falfaionként külön-külön flakonban kapható). Mivel a csuka iz- és szagérzékelése gyenge, a koncentratimi jellegMtes szivárványszínének látványára épitünk. A halhúsból lassan szivárgó olaj valósagos szinfelhöként veszi körül a csabt a letisztult téli vízben, a léken behatoló fénysávban igen vonzo a színekre jól reagáló csukaszem számára. Egyik barátom az elo hal hátába is beinjekcióz par cseppet, amit a vergődő test folyamatosan présel ki izomrosliaiközül. Társaságunk egyik tagja áttételesen" csalogatja a csukákat. A lékbe hideg vízben is jól oldódó etetőanyagot tesz és szórakozttó bodorkázásba kezd. (A megfelelő méretüekböl eltesz későbbre.) Amikor abbamarad a kapás, felcsalizza az előkészíteti csukázó szerelési, mert a bodorkák hirtelen étvágytalanságának" csuka az oka!Amikor úszóinkat csak a horogra tűzött bodorkák billegetik, va^ a hideg kényszerít mozgásr^ terítékre kerülnek a különféle szilikon csalik. A twister és gumihalak között keresgélve mindig a nagyobbakat (10-20 cm) és színesebbeket (sárga, narancssárga, piros, zöld) részesítjük előnyben. Gyakran a hagyományos ólomfej helyeit két hármashoroggal s^reljük csalinkat a biztonságos akadás érdekében. A szilikongumikat is csukázó koncentrátummal kezeljük" és a lékről-lékre járva mártogatunk.Téliesített szerszámokŐsszel hasznait szerelesemket csak reszben modositjuk. telie-sítjük. Előkerülnek a rövidebb (1,8-2 m) botok. Kényszermegoldásként a teleszkópbotot is lehet rövidíteni, de így megváltozik karakterisztikája. Az orsó nem igényel különösebb odafi-, mivel gyakran ujjal fárasztunk, befejjük zsinórt. Az éles jég ellenére harmincasnál nem használunk vastagabb zsinórt, süllőre számítva, illetve mártogatáshoz húszast. A teflonnal, vagy kerámiával bevont zsinórok jobban ellenállnak a metsző jégnek.A klasszikus úszós csukázás két változatát variáljuk. Amennyiben süllőt is remélünk, finomabb, ún. sétálós (csúszó ólmos) készséget állítunk össze szimpla horgon kisebb csalihallal, vékony damillal és kÖny-nyebb úszóval. (1. ábra)A leólmozott szerelésünk már durvább: távolról is jól látható (termetes 15 g-os) úszó, hármasforgóra rögzített drót-, vagy kevlár előke és a talajon fekvó ólom. Mély vízen az élőkét szereljük hármasforgó helyett csú-szóra, így a vízoszlopol különböző magasságban horgászhatjuk meg. (MAHOR 96/1. 22. old.). Időnként kapható kimon-