Magyar Horgász 2007. január-december [antikvár]

Mvanéves a Magyar Horgász,és ebből az alkalomból tettük fel a kérdést néhány ismert horgásznak, szakírónak, versenyzőnek: mit jelentett számára a lap, hogyan segítette abban, hogy elkötelezze magát a horgászatnak, íme a válaszok.RÉG V01T. IGAZ VOITKi emlékszik a M:ar Horgász barna korszakára"? A címlapon, és ha jó! cm-Ickszeni, beljebb is, a fekeie-fehéren kívül talán a barna voli az egyetlen szín, -azóta a feliér is megsárgull a régi olái-lakon. Nos, aki emlékszik, az jó pár évtizede forgatja kezeben a horgászbotot Pedig akkor ezzel a barnával talán még a lelcMziól is megelőztük, amely, ha volt egváltalán, csak fekete-fehéren sugárzott. Ha tévedek az évek és színek ra-kosgatásával, majd kiigazít valaki, akinek könyvespolcán talán az összes hor-gászújság megvan, szép rendben, akár évfolyamonként bekötve. Kíváncsi lennék, hány ilyen hűséges iiorgászcsalád lehet szerte a hazában, melyek megőrizték mind a 60 évfolyamot S \-ajon ki tudná megmondani, meddig tartott A HORGÁSZÚJSÁG - mert így iiív-tuk- ingyenes" korszaka; aki ho/^sz-igazolványi váltott, annak minden hónapban liozta a posta az újs^ot.Más lijság volt az, na. Nem volt médiafergeteg, harsogó színkavalkád, mint ami ma minden újs^osbódén és környékén lálliató.Jaj, dehogy vágyom vissza azt a kort, félreértés ne essék! Vinné az ördög inkább még a maradékát is!De akkor az igaz írott szónak súlya, becsülete és értéke volt. A digitális fényképek tömege, kápráztató színei ma sem helyettesítik a gyenge mondandót, legfeljebb elfedni igyekeznek.Más vil% van, fogadd el, nab.Nem tudom, képtelen vagyok. Ez nem az én világom már.Nekem örökké hiányozni fognak azok az írások, a régi szerzők, akiktől fényképek nélkül is oly sokat tanultam, csupán a cikkekből, a leírt szó hiteléből. Le^eljebb egy-egy elmosódott kép örökítette meg az emlékezetes fogást, kez-detl^es rajz sejtett megérteni a páternoszter szereléket, a felfektetős készséget, a balinóiom-műlcgy kombinációt.Ma m;lr szinte mindennek csak reklámértéke van?A 70-es években jött a Magyar Horgász zöld korszaka" - ez váltotta a barnát, iiajól emlékszem. Szinte hinni nem akartam a szememnek, amikor az első írásom - mi másról? a Kiss Pál-féle vil-lantókról - megjelent, fekete-fehér rajzokkal. {Horgászmesterem meg meg is dicsért érte, Ma már i-estellem, hogy én írtam meg, s hogy egyáltalán megírtam. Pali bátyánk önzetlensége, segítőkészsége mindnyájunknak intő példa lehet; soha, semmit nem titkolt el mások elől, még akkor sem, ha sokadszorra szorult ki kedves horgászhelyeiről, mert mások kíméletlenül e!Ie|)ték - a Tőle tanult vil-lantókkal!), Tudom, miir nosztalgiázom,mások is mondják. De jól van ez így. A Ivekből a jókat emlegetem, példának. Hat, nem hat - nem az én dolgpm.Igaza volt Kanalas Józsinak: Vagy megszokod ezt az lij horgászvilágol, vagy nem horgászol." Én az utóbbit választottam - egyelőre. Mert hiszem, bár nagyon nem remélem, hogy lehet még rendet, nyugalmat - és TISZTASÁGOT! - teremteni a természetes horgászvizeken.Ebben a Magyar Horgász is sokat tehet. Úgy legyen., ^NAGYANDRAS BEUVIRÁGZÓMANDUIAFÁK AlATTKötődésem szeretett újságunkhoz hosz-szú ideje tart, de mint általában a szerelemnek, úgy ennek a kapcsolatnak is feledhetetlenek egyes mozzanatai, L^-először, immár negyvenhat éve, néhai Balogli Pál volt mohácsi horgász vitrinjéből könyörögtem ki a halak képei miatt a gyűjtögetett újságpéldányokat. Amint megtanultam olvasni, és találkozhattam az akkor csak horgászoknak hozzáférhető lappal, minden betűjét izgalommal böngésztem. Az engedéllyel együtt, tizennégy éves koromtól már nekem is járt minden darab. Emlékszem, elsős gimnazista voltam, és egy reggelen, mert éppen megjelent az áprilisi szám, azért lógtam a suliból, mert meghaltam volna, ha azonnal nem olvashatom végig. Felmentem vele a Mecsek oldalába, és az éppen virágzó mandulafák alatt méhzümmögés, madárcsicsergés kíséretében olvastam a tavaszi számot. ;\mikor befejeztem az izgalmas írásokat, kezdtem elölről. Vannak évtizedekkel ezelőtti lapszámok, melyek anyagaira szó szerint emlékszem.Azt persze soha nem gondoltam, hogy a Magyar Hor^z az én életemben másképp is fontos szerepet fog betölteni. Máig nagy megtiszteltetésnek veszem, hogy magam is az olvasóklioz szólhatok", de el kell mondanom; az újs^ számomra semmiképpen nem csak munkát jelent. Annál sokkal többet. A sok-sok mai horgászbarátság mellett hogyan feledhetném az újság kapcsán megismert Zabos Géza emberi nagyságát, mindig kedves, érdeklődő barátságát vagy Szász Imre tartózkodó bölcsességét, a mindig alig ráérő horgász vízre vágyó sóhajtisát. Ha legkedvesebb Duna-partomra mindenkit és mindem, magammal vihetnék, akit s amit én a Magyar Horgásztól kaptam, nem is lenne elég ott a hely. De egy dolog biztos, a legfrissebb lapszámot is magammal vinném, bár néha előfordul ugyan, hogy valamivel elégedetlenkedem, hisz szeretném, ha minden szempontból hibátlanienjie a lapunk, ám a megjelenés előtt most is ugyajiolyan izgatottan és örömmel számolom a napokat, A Mecsekre is felmennék tavasszal az áprilisi számmal, dc sajnos már kivá^ák azokat a niandulafákat A Magyar Horgász viszont megvan, vigyázzunk rá!BOKOR KAROLYÖSSZEFONÓDVA HORGÁSZATTAL, lAPPAL1950-51-ben érintett meg a horgászat. Tizenhárom éves koromtól, 1953-tólbudapesti Horgászok Egyesületén átívelően a nagy horgászcsaládnak. 1953-tól gyűjtöm lapunkat, s 1969 júliusától rendszeresen írok Is hasábjain. Az 1993, évtől pedig boldogan vallhatom magam a M^ar Hoi^ász szakírójának.Iljúkorom első lappéldányaival találkozva havonta gyönyörűségei töltött el az a sok élmény, amelyeket Berényi János, Antos Zoltán, Vígh József, Rácz Elemér, dr. Janitsáry Miklós, Szalkay Béla és még sok más jeles szerző írásai jelentettek. Visszagondolva a r^ időkre, azt állíthatom, elsősorban környezetem jelesebb és szívesen nyilatkozó horgásztársaitól nyertem a gyakorlati tapasztalatokat, amiket lapbeli olvasmányaim alapján fmomíthattam. Leginkább a szakmai fogások és az útíeírások izgatták fantáziámat. Duna-parti lakos és ízig-vérig dunai horgász lévén nagyon a szívembe zártam Vcmárszlq' Jenő valamikori cikksorozatának - Ismerjük meg a N^-Dunát - sorait. Ennyit a múltról.Megvallom, az olvasnivalók sokasága közül számomra manaps^ is a Magyar Horgász a legkedvesebb. Hoi^zfi-lozófíám: folyamatosan tanulni, majdösszefonódott a horgászattal, a hatvan-éves Magyar Horgásszal.HUNYADYATnuA HORGÁSZAT VARÁZSAEmlékszem egy tizenéves srácra, aki az összes idejét a tóparton töltötte. Bármennyit m^ába tudott volna ^ vízparton szerzett élményekből. Imádta a természetet, a nád susogását, a fale- ' velek zörgését, a halak csobbanását, a vízfelszín hullámzó fényeit. Néha meg- ' állt körülötte az idő, ilyenkor egy^ze- j rűen hátradőlt a fóben és nézte a las- I san tovagördülő felhőket, a horgászai volt az élete.Információra éhesen minden hó-GASZT, aminek az összes betűjét kioK-as-ta, a horgáswersenyekről szóló írásokat többször is. Évek alatt az újsí^ hasábjain keresztül megismerte a halakat, a hor-gászmódszereket, a szerzőket, a verseny-ban továbbfejlesztve, finomítva közzétenni. Versenyhorgász koromban rengeteget tanultam jeles élversenyzőinktől, amit aztán hivatásszerű foglalkozásomban is kiválóan hasznosíthattam. Nagyon sok tudnivalót nyertem lapunk írásaiból kedvenc horgászmódszereim, a mártogaiás-tapogatás, a vvobblerezés és a guniihalazás még jobb elsajátítása terén. Rendkívül lekötnek a hazai és a hoi^ászvil^l szóló útleírások. Mint a versenyhorgászattal korábban hivatásszerűen foglalkozó egykori MOHOSZ munkatársat most is érdekelnek a hazai és a nemzetközi versenyeredmények Megcsodálom a Rekordlistánkon szereplő óriásokat" és zsákmányul ej tőiket. Vannak kedvenc szerzőim, akiknek írisait mindig előre veszem: Bokor Károly, Nagy András Béla, Ferenczy Dénes, Matula Gy, Oszkár, Murányi Antal, Papp Károlyné dr., Szarvas Zoltán és Szörényi Zoltán, de az olvasmányokat mindig a HORGÁSZTANYÁN címmel jelentkező közérdekű írássorozat vezeti be. Ezek mindig érdekesek és tanulságosak Lehet belőlük meríteni, A fentiekből azt summázhatnám: életvitelem, lelkivilágom teljesenkat, Engert Jánost, Tímár Gábort, Katus Gylát, Gresina Imrét. (Az újságon keresztül elérte őt a horgászversenyzés varázsa.) Úgy érezte, hogy ismeri őket, hiszen mindent" tudott róluk, pedig m^ soha sem látta őtet. Ha megtehette volna, felgyorsította volna az időt, hogy találkozhasson velük és tanulhasson tőlük, hiszen a horgászat volt az élete.A MAGYAR HORGÁSZBÓL m^ merte a versenyrendszert és részt vett minden versenyen, amin csak tehette. Találkozott személyesen is a már ismert" példaképeivel, és tanult tőlük, amennyit csak lehetett. Eltelt 10 év, és valami Részen különös dolog történt, a srác életében és az újsá^oz fűződő kapcsolatában fordulópont következett be. Huszonhat évesen megnyerte a Magyar Egyéni Bajnokságot Az újság, amelyet mindig olyan nagy szeretettel olvasott, most őróla is írt. A tizenéves srác, aki az újság összes betűjét kiolvasta, találkozott későbbi önmagával. Az idő felgyorsult körülötte, jöttek a versenyek, jöttek az eredmények, és amellett hogy kedvenc újságának rendszeres oh-asója volt, ezután rendszeres szereplőjévé is vált.Eltelt újabb 10 év. Ma már nemcsak az élete, hanem a munkája is a horgászathoz kötődik A MAGYAR HORGÁSZON keresztül minden hónapban megpróbálja eljuttatni az elmúlt 20 évben megszerzett ismereteit az információra éhes hoi^zok számára. Az újság hasábjain adja tovább mindazt, amit az újságtól kapott, a horgászat iránti szeretetét, Amikor a szemét becsukja, még mindig hallja a nád susogását, a falevelek zörgését, a halak csobbanását, arcán ott játszanak a vízfelszín hullámzó fényei - ma is a horgiszat az élete.Jó volna újra megtalálni a srácot aki körül néha megáll az idő, egymás mellett hátradőlnénk a Riben, és együtt néznénk az égen lassan lovagördülő felhőket MAGYAR SZILÁRD