Magyar Horgász 2008. január-december [antikvár]

»56 , iMlí^Bn™. Z~J gy réges-régi amszterdamifestő, Aert van derNeer egyik képén - Té-i li táj a címe - bukkantam egy érdekes jelenetre. A képen, mint a ti-J zenhat-tizenhetedik századbeli németalföldi festők képein általában, káprázatos pontossággal követhető nyomon az akkori élet, ezen éppen egy városka lakóinak téli szórakozása, annak szinte minden mozzanata. A jelenet pedig amiről beszélek: a korcsolyázók, hokizók, fakutyázók, és a többiek mellett léket vág egy horgász a befagyott folyón, s fogja ki sorban az angolnákat A mi Hunyadi Mátyás királyunk is - bár arról nincs adat hogy valaha is horgászott volna - rendkívüli módon szerette asztalán a halak legkülönbözőbb válfajait, de közülük is kedvence volt - a csuka, a menyhal és a pisztráng mellett, legalábbis Galeotto Marzio korabeli beszámolója szerint - az ángolna parázson sütve. Ez a különös testi és „lelki" tulajdonságokkal felruházott hal, furcsa életvitele és nem feltétlenül halszerű hal mivolta miatt (a régi magyarok siklóhalnak is hívták) mindig is élénken foglalkoztatta a sporthorgászokat, no és a gasztronómiai élvezetek ínyenceit Ez a hal, mint ahogy arról lapunk e havi számában olvashatnak, mára végveszélybe került S nem egyedül a természetes vizek lakói közül. A dunai horgászberkekben egyre inkább beszédtéma (a MOHOSZ decemberi választmányi ülésén is szenvedélyesen felvetődött) egyes halfajok szinte totális eltűnése. Hol vannak már a hajnali Duna-parti balin-bemutatók, melyeket még a legelvetemültebb horgász is egy darabig gyönyörködve nézett, csak utána próbálkozott horgászni (és milyen eredménnyel!) rájuk. Mára a jó kövesekről is csak az emlékek maradtak, ahol régen szinte vetésforgóként váltogatta egymást csuka és süllő, ott ritka és rendkívüli a pillanat, ha egy-egy példány a horgunkra akad. Folytathatnám a sort Az említett írásban olvashatják, hogy az Európai Parlament Halászati Bizottsága szerint a végveszélybe került angolna, ez a különös vándorló halfaj az intenzív halászat és a romló természeti környezet áldozata. Megmentése érdekében a Bizottság akciótervet dolgozott ki. Magyarul: az európai halászati bizottság ugyanazt mondta ki, amtt horgászok-horgászszervezetek már jó ideje mondanak: a természetes vizek kereskedelmi célú kihasználása, az ellenőrizetlen halászat a természetes vizeket ugyanúgy veszélybe sodorja, mint bármely más területen a pusztító, a természetet kizsákmányoló, a természetetfölélő ember. A természetes vizeken csak meghatározott rekreációs jellegű tevékenységek, vagy - ahol a víz jellege ezt lehetővé, illetve szükségessé teszi - szigorúan ellenőrzött kvótákkal és eszközökkel működő és tudományos célú halászati tevékenységek folytathatók a vizek károsítása nélkül. Persze mindehhez hozzá kell tennem, hogy a dolog másik oldaláról, a természetes vizek további veszélyéről, az orvhalászatról és az állatok „halászatáról", a kormoránok-ról és más halpusztító társaikról sem szabad elfeledkeznünk. Hát, ilyen „szép"feladatok állnak a most kezdődő évben és az azt követőkben a felelős horgászszervezetek előtt. Boldog, nyugodt és horgászélményekben is gazdag új esztendőt kívánok lapunk minden kedves olvasójának. (U. i. Azért, ha a van der Neer-képet megirigyelv, e léket vágnak horgászat céljábólfolyón vagy tavon, tartsanak be minden elővigyázatossági szabályt! - SZP) «ff' : MoiymámU ml teié^ vl mmmr mm M/wm Iv : I I ' .1 —" .1 1 /'ívi'lr mm'i'éám